2010. február 28., vasárnap

Yamore - Salif Keita - Cesaria Evora

Cesaria itt Salif  Keitaval énekel, aki több szempontból is kivételesnek számít, egyrészt őt tartják  Afrika arany hangjának, másik érdekessége, hogy a mali királyi család egyenesági leszármazottja, és ráadásul albínó.  Nemesi származása miatt nem lehetett volna énekes, mert ez a griotok, vagyis az afrikai énekes bárdok feladata.
Keita, mind a családja, mind a közösség számára kívülálló volt, mert az albinizmus a mandika nép hiedelme szerint szerencsétlenséget hoz. Én mindenesetre szerencsének tartom, hogy rátaláltam (igaz én nem vagyok mandinka:))

 

Cesaria Evora & Dorota Miśkiewicz - Um Pincelada

Nem tudom, Te hogy vagy vele, de  engem nagyon feldobott ez a mamika. A zenéje, az egyszerűsége, a derűje, a zene alatt látott képek... na szóval az egész,  úgy ahogy van,  olyan szeretnivaló:))

Müller Péter: Törődjünk a lelkünkkel

 

Amit az ember magára hagy,
amivel nem törődik, az bekoszolódik...
Ez a lelkünkkel is így van.
És a kosz a koszt vonzza.
Sötét gondolat a sötétséget, félelem a félelmet, hiúság a hiúságot, önzés az elvakultságot és a halált. Amire hangolod magad, azt fogadod magadba. Annak leszel médiuma, eszköze, tettestársa és megvalósítója. Ez a törvény a láthatatlan világra is vonatkozik. Jó pillanatainkban angyalok vannak körülöttünk. Ha nem is látjuk, de érezzük őket.
/Müller Péter/

2010. február 27., szombat

B. Radó Lili: Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.
Tiéd minden ujjongó énekem,
tiéd lelkem szivárványos zománca,
tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

2010. február 25., csütörtök

József Attila: A Dunánál

A mostani napfénynélküliség inkább elmélkedésre, elmélyülésre ösztönöz, mint a fizikai tennivalókra. Ehhez kitűnő alap ez a vers Latinovics Zoltántól.


2010. február 19., péntek

Enya: May it be

Annyiszor meghallgattam ma különböző énekesektől ezt a zenét. Mindegyik előadótól tetszett, de az igazi mégis csak Enya... Annyira ő, hogy még a kísérő képek sem hiányoznak, csak dőlj hátra és élvezd a zenét:)






Víz alatti múzeum

Valamiért ma nem akar nekem engedelmeskedni a gép, nem engedte ezt a szöveget az alul lévő videóhoz begépelni. De nem fog ki rajtam, azért is beírom (most már 4.x-re)

A Világ legnagyobb víz alatti múzeumát építi Mexikó. A számos kulturális nevezetesség mellett, új látnivalóval szeretnék növelni a térség népszerűségét. A mexikóiak terve, hogy 400 emberi alakot állítanak fel Cancun közelében, a Karib-tenger fenekén.

A művészeti kezdeményezés atyja, Jason de Caires Taylor. A kortárs alkotó a tengerfenekére süllyeszti szobrait, így azok soha nem nyerik el végleges alakjukat, a természet folyamatosan formálja őket.

Azt hiszem oda nem jutok el soha, ha más miatt nem, hát a víziszonyom bizonyosan visszatart, ami egy bizonyos mélység (mondjuk 100 cm) után azonnal jelentkezik:-))
Ha mostanában nem készülsz a Karib-tenger mélyére, itt meglesheted a csodát!:-)

2010. február 16., kedd

Pink Floyd - Another Brick in the Wall

PInk Flodyd: Time

Kálnay Adél: Hamvadó idő

  Szőnyi István: Idős pár

Látta nagyanyámat valaki,
amikor kezét a kilincsre tette,
és benyitott a homályos szobába?
Nagyapám már ott feküdt az ágyon,
az utolsó mosoly szája szögletében,
kezét összekulcsolva szépen,
ahogy feküdni szoktak az álmodók,
akiknek szép képeket vetít
a hosszú éjszaka.
Akkor nagyanyám odament az ágyhoz,
és végighúzta kezét a hideg homlokon...
Ki látta azt a kezet,
ráncaiban a nehéz éveket?
És már ment is, nem időzött,
mert dolog volt nagyapám körül,
tenni kellett a gyertyákat, virágot,
ott volt még a tükör is takaratlan.
Meg sem állt a barna fényű kép előtt,
amelyen mirtusszal fején illeszti arcát
ahhoz a szép férfiarchoz.
- Mert olyan szép ember volt a nagyapád,
hogy amikor a boltba belépett...
Ki látta nagyanyámat, amikor piros
arccal cukrot mért a boltban?
Mézszőke copfjai lesöpörték
az elszóródott szemeket a pultról,
és nem mert az ajtóra nézni,
ha az a szép ember lépett be rajta.
Egyszer a kezük összeért,
és sima volt még az a kéz, mint a bársony.
Csak arrébb rebbent, nem menekült,
hanem ott maradt ötven évig,
rebbenésnyire tőle.
Ki látta azokat az éveket?
Ki látta bennük nagyanyámat,
ahogy hordozza csendben terheit,
aztán végül már inkább csak álldogál,
ablaknál, kerítésnél, temetőben,
vagy a buszra várva álldogál
a permetező esőben, könnyű szélben,
és megadóan tűri szótlanul,
ahogy lassan szürke port szór
hajába a hamvadó idő...

2010. február 14., vasárnap

Reményik Sándor: Kagyló

 
 
 
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.

Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.

Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart

Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról

2010. február 12., péntek

Ghymes: Életvíz

Tango: Jennifer Lopez és Richard Gere



József Attila: Tedd a kezed

Tedd a kezed homlokomra,
mintha kezed kezem volna.
Úgy őrizz, mint ki gyilkolna,
mintha éltem élted volna.
Úgy szeress, mint ha jó volna,
mintha szívem szíved volna.

József Attila: Kopogtatás nélkül





Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké
éhes vagyok.
Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

2010. február 5., péntek

Nyugodj békében

Egy éve, hogy elmentél tőlünk és azóta  már csak az emlékeimben élsz. Benne vagy a gondolataimban, a szavaimban, és a tetteimben, hisz mindent tőled tanultam. Anyu, hiányzol!