2014. augusztus 11., hétfő

Katzler Hilda-Kovács László: Mikor még...


Mikor még nem volt sehol nyomod, szavad,
én már akkor is mindenhol láttalak,
álom voltál csak, aki nem jön velem,
de átsegít minden nyomorult reggelen.
A Nap hozta el néha szemed sugarát,
s a Szél fújta arcomba bőröd illatát.

Nem csupán álom…talán egy Délibáb,
hogy őrangyalként vigyázzon rád.
Voltam a szó az ajkadon, pillantás tekintetedben,
bátorítás mosolyodon, benned éltem ott, akkor,
láthatatlan-hallgatagon.

Én mindig arra jártam, hol nem volt nyomod,szavad,
én mindig azt kerestem, hogy ki vagyok és ki vagy.
Ősznek kellett lennem, hogy megfogd csupasz kezem,
és félek jön a tél is, de ugye maradsz velem?
Felujjong vad lelkem,ha néha-néha lát,
csak melletted állva élhetek tovább.

Ujjaidban félénk simogatás voltam,
léteztem minden valódban,
a tétova mozdulatokban mint csendes várakozás,
hogy vigasztaljon elsírt éveken át, és didergő hajnalokon.
Szemedben őriztem szemem sugarát,
amit a Nap adott…ugye tudod?
S mely szította a vágyakozást.
Az orrodban illat voltam, a füledben hang,
remény a gondolataidban,
mosoly az arcodon…ott, akkor.

Most oly utakon járok, hol nincsen nyomod, szavad,
de tudom jól már régen, hogy ki vagyok és ki vagy.
Ötven szürke év telt el nélküled, nélkülem,
játékunk így bölcs volt, és csodás, és szertelen,
titkunk nem hagyhat el sem szívet, sem szobát,
de minden mozdulatunk őrzi kéjünk nyomát…

…és most köszönd meg a Napnak,
hogy oly kedves volt veled, akkor,
azt a sugarat küldte egy messzi távolból,
a Szélnek is a kegyet, mit juttatott,
a jövőből hozta azt az illatot, hogy vigasztaljon,
és a Sorsnak, hogy a tiéd voltam,
már ott, akkor, titokban…
és azt, hogy téged nekem adott.

Már nem félsz, itt vagyok rég múlt valómban,
a nyomomban jársz ,minden szavamban ott élsz.

Nem kereslek többé, mindenütt bennem vagy,
nem keresem azt, hogy ki vagyok és ki vagy…

Fogom a kezed.El ne engedd!
Örökre melletted…
Most már tudjuk,kik vagyunk és miért,
a MÚLTUNK a JÖVŐVEL összeért.

1.,3.,5.,7., versszak: KOVÁCS LÁSZLÓ

2.,4.,6.,8., versszak: KATZLER HILDA

2o14.július 2o.