Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben. 

…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Behegesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben. 

…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.

Salomé

Az elmúlt nyáron volt szerencsém ellátogatni a Marosvásárhelyi Kultúrpalotába. Az ott őrzött műalkotások gyönyörűek, és nagy élményt jelentett ennyi szépséget megtapasztalni egy helyen. Az összes közül mégis egyet emelnék ki, és szeretnék bemutatni, ami  lenyűgözött. És hogy miért vártam vele eddig? 

Szégyellem, de  elfelejtettem az alkotó nevét. Azóta is próbáltam rákeresni mindenhol, de nem akadtam a nyomára Salomé megfestőjének nevére. Nagyon sok Salomé festményt megnéztem, világhírű művészek munkáit, mint Leonardo, Tiziano, és  Caravaggio,  és még nagyon sok ismert és kevésbé ismert festő alkotását. Lehet, hogy most sokan szentségtörőnek tartotok, de bevallom egyiket sem találtam olyan kifejezőnek, mint a Marosvásárhelyen látott Salomét. 

Kérlek, ha tudod ki festette ezt a képet, írd meg nekem, nagyon megköszönöm. 

És íme a kép! 

Láttál már festményen ilyen őrült gonoszságot kifejező szemeket? 

Éder Gyula:  Salomé

 Juhász Gyula: Salomé

Illatos füstöt ont a thujafa
És balzsamát árasztja Gileád,
Zokog az üstdob s tuba panasza,
Lágy fény kúszik a mennyezeten át.

Nagy négere vállán pihen feje
- Künn hozsannát kiált a csőcselék -
A bíborkárpit megremeg bele
S ő álmatagon lehajtja fejét!

- "Új gyönyör tűzcsóvája kell nekem,
Vesszenek a régi mámorok!
János feje kell! A szép idegen!

Érette dalolok és táncolok.
Arany tálon, úgy hozzátok nekem!"
Jön a fej. S vér és vér a szőnyegen!

Juhász Gyula: Emberi hitvallás (részlet)

Szeretem e világnak minden gyönyörűségét
És minden bánatát, a napot és esőt,
A márciusi zsongást, a decemberi békét,
A kelő csillagot és a lepihenőt.

Juhász Gyula: Anna örök

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Juhász Gyula: Emlék

Juhász Gyula:
Emlék


Egy nyári csókra még emlékszel-e?
A télben is melenget melege.

Egy nyári éj volt és egy nyári csók.
Édes valóság és boldog titok.

Vagy mese volt csak, álom? Nem tudom.
Már ballagok a temető úton.

Mese volt, álom, káprázat? Lehet!
Megszépítette bús életemet!