Három vers N.F. Dudás Erikától

 

Fénykép  – A nő

Az öregasszony

úgy áll félúton, tél és

tükör között, mint

riadt madár a

tavalyi fészek kusza

gallyait nézve:

ki volt, ki ezt a

mérhetetlen pusztítást

tette, mi végre?

Fénykép – A férfi

Úgy állt az öreg,

hogy mögötte a téli

kert lett a díszlet.

Nem szándékos a

beállítás, és ha jobban

megnézem a képet,

nincs is ott külön

kert és külön ember: csak

tél van, enyészet.

Az özvegy estéje

Ma még elvégez,

hogy holnap mi lesz, talány,

nem gondol vele.

Megfogja öreg

kapuja kulcsát, legyint,

és nem zárja be.

Magában beszél,

fákhoz szól már, füvekhez

a gyerek helyett.

Mert ma sem jön el,

tudja, de ha mégis, a

kapu nyitva lesz.

 

Az álarcos belépője

Nagy Farkas Dudás Erika: Te ki vagy?

Nem olyan régen akadtam rá véletlenül Nagy Farkas Dudás Erika blogjára. Nagyon tetszenek az írásai és versei. Egy rövidet bemásolok, hátha Neked is akkora élményt jelent olvasni, mint nekem.

Te ki vagy, kérdezte tőlem egy három év körüli kisfiú. Megmondtam neki a nevemet. Fejét rázva tiltakozott, hogy nem a nevem érdekli, hanem az, hogy én ki vagyok. És így tovább. A foglalkozásom, a családi szerepem, a nemem, a szabadidős tevékenységem ... semmi sem volt elég neki. Ki vagyok? Anya? Háziasszony? Író? Kertész? Valakinek a valamije? Nem ezek érdekelték. - Te ki vagy, azt mond meg, hogy te ki vagy! - ismételgette makacsul. Apja már restelkedve vonszolta volna el, és én is indulni akartam, amikor bevillant valami: - és te tudod, hogy te ki vagy? - kérdeztem vissza a kicsi embernek. Fülig szaladt a szája, és azonnal válaszolt is: - Hát én én vagyok!
És én? Én is én lennék? De az is lehet, én már régen nem is vagyok, nem látszom a sok rám rakódott szerep mögül

 

Itt találod meg Őt, ha többet szeretnél olvasni tőle: (F) Ruzsinka