Még a nyaralás emlékképei lebegnek a szemem előtt, még nem felejtődtek el az apró részletek, a készülődés izgalma, a sok-sok helyszín és látnivaló, a zöldellő hegyek, a virágos rétek, a feltöltődés, és " a sajna ennek is vége kicsi szomorúsággal" hazatérés pillanatai. A napok rövidülnek, a kertben való üldögélés és beszélgetés a szobába tevődik át, ahol már bizony korán villanyt kell gyújtani, ha valamit el akarunk végezni, amihez a hangulatos félhomály már nem biztosít elegendő fényt. Valahogy egy-két hete a csend időszakát élem, nem rossz érzés, csak más. Azon veszem észre magam, hogy hosszabban elmélázok, figyelem a környezetem, a természet, a fények és a színek változásait. Ahogy a fákon, bokrokon egyre több lesz a színes levél, az énekes madarak elcsendesedtek. Nem hallom már hetek óta kedvenc madaram, a sárgarigó olyan kedves füttyét sem a közeli ligetből. A nyári langyos eső helyett kellemetlen apró cseppű szitálástól szürke az ég, de annyira, hogy reggelente nincs is kedvem felkelni, az olyan ágyba marasztaló. Feltartózhatatlanul és szinte észrevétlenül beköszöntött az ősz.
Kis lelkiismeret furdalással nyugtázom naponta, hogy a blogot is hanyagolom ebben a nagy csendemben, helyette inkább olvasok és kicsit talán még csodálkozom is, hogy betérnek a kedves látogatók:)
Egyik kedves olvasottam és olvasóm Karesz ALTERNATÍVA ebből a csendemből ébresztett fel, egy meglepetéssel, egy Kreatív blogger díjjal.
Tényleg nagyon jól esett az ajándéka, amit ezúton itt is szeretnék megköszönni neki. És most gyorsan teljesítem is a feltételeket, mert azért vannak ám apró teendők, amiknek meg kell felelni a díjazottnak
- A díjat meg kell köszönni.
- A logót ki kell tenni a blogomra.
- Be kell linkelnem, akitől kaptam.
- Tovább kell adnom 7 embernek.
- Be kell linkelnem őket.
- Megjegyzést kell hagyni náluk.
- El kell árulnom magamról 7 dolgot.
Szeretek barangolni a blogok között, olvasgatni, ismerkedni a szerzőjükkel, hisz akár szeretnénk, akár nem, valamennyire egy kicsit mindannyian benne vagyunk az általunk akár csak szerkesztett, vagy megírt oldalakban. Egy idő után kialakulnak a kedvencek, ahová szinte naponta betérünk, néha többször is. Most, hogy lehetőségem van a Karesztől kapott díjat továbbadni, örömmel ajándékozom meg
- A szavak ablakok vagy falak?!
- hegyek lánya
- Málna kavicsai...
- kül-földi
- samsara
- Idegen tollak...
- Őszi boroszlán
című blogok szerkesztőit a Kreatív blogger díjjal. Ők mindannyian olyan tartalmas és színvonalas blogot készítenek, hogy örömmel hívom fel mindegyik blogra a figyelmed, Kedves Olvasóm! Persze szívesen tennék még ide pár címet, de egyrészt csak hetet enged a szabályzat, másrészt meg ők már valakitől díjazottak.
És most megyek látogatni és üzenetet hagyni:))
Végigszaladtam mind a 7 blogon, és hagytam üzenetet, kivéve "Idegen tollak"-at. Sajna nála nem tudtam, mert nála csak Atommal lehet. Na itt megállt a nagy - nagy tudásom, szóval vannak itt még pótolni valók kreatív területen:). Ez az atom valahogy engem megrémített, és most már csak abban bízom, hogy valamikor ellátogat hozzám, és legalább itt tudomást szerez a neki szánt meglepetésemről. Sajnálnám, ha kimaradna, mert olyan a blogja, mint egy kis tudástár, sok-sok irodalommal és információval.
Az utolsó "nemszeretem" feltétel teljesítése maradt már csak hátra. Bár ezt már teljesítettem egyszer, - talán túl is - mikor Katától kaptam a díjat, de legyen akkor pár mondat rólam:
Bár sokkal szimpatikusabb lenne számomra a pacsirta, de én mégis bagoly típusú ember vagyok. Szeretnék reggel későn ébredni, ez azonban elég ritkán jön össze, ezzel szemben sokáig fennt vagyok, akár csak a bagoly, így a reggeleket elég nehezen viselem. Kivéve a nyári hajnalokat, ilyenkor szeretnék látni szinte minden napfelkeltét, amikor a hatalmas napkorong először tűnik fel a horizonton, gyönyörű színeket keverve az égbolton. Nekem ez egy soha meg nem unható Csoda. A természet szépségei mellett és mindenek felett, a család jelenti számomra az életem célját, belőlük nyerem az erőm, a vidámságom és a nyugalmam. Nem vagyok sírós, de ha gyerekekről van szó, könnyen meghatódom és legszívesebben mindegyiken segítenék. Mikor tömegközlekedem, bevallom néha szeretem kihallgatni az embereket, tudom, hogy a kíváncsiság nem egy szép tulajdonság, de ez is bennem van:)) De azért próbálom ám türtőztetni magam, soha nem szólok bele:)))) Inkább belebújok az olvasnivalómba, ami legtöbbször könyv. Nagyon nem szeretem a pletykalapokat és reality show-kat, a reklámokat és betiltanám az utak mellé kihelyezett összes reklámtáblát. És még egy negatívumot elárulok magamról: Bár csodálom az olyan igazi női tevékenységeket, mint a kézimunkázás, kötés, horgolás, engem mégsem tudott soha elcsábítani. Azaz egyszer vettem egy hatalmas levegőt, és meg akartam mutatni, képes vagyok rá, el kezdtem kötni egy sálat, ami először szép szélesen indult, és ahogy teltek a hónapok!!!! a sálam is nődögélt, csak érdekes módon a szélessége mindig változó volt. Azóta eltelt jópár év, a sál valahol a szekrény mélyén szunnyad, talán örök mementóként és a család készen vásárolt sálat teker a nyakába hideg idő esetén:))
