Most csend van, csak a szívem zakatol,
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.
Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.
mert tudom, hogy vársz reám, valahol.
Most csend van, az éjszaka átölel,
úgy fáj, hogy nem lehetsz hozzám közel.
Futnék, szaladnék hozzád, ölelne két karom,
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.
Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.
Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.
az éjszaka rólad mesél, s én fáradtan hallgatom.
Nincs rá szó, elmondani se lehet
az érzést, mely betölti lelkemet.
Most csend van, csak a szívem zakatol,
tudom, gondolsz rám Te is, - valahol.
