Romhányi József: Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába
ráült a szakácsnő százszor is napjába:
és jött a baj csőstül. Még a tetejébe
az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
végül hát megírta e testamentumot:

- A nagy hármasszekrényt
mely koromszín ében
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett
s lezabipetézett, kint éljen eztán
a szemétládában, kegyelemdeszkán!
Végül az anyósom, - megérdemli nagyon;
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

Romhányi József: Lepketánc

Mikor a hernyóból lepke lett,
kérkedve repkedett,
hogy fényben keringve mind tovább
csillogtassa hímporát.

A derék kutyának
képére mégis kiült az utálat.
- Villogj csak fent, te szép féreg;
nem lesz nagyobb az értéked!

Hernyó maradsz, bár fent keringsz.
Nem a szárny szab itt mértéket,
hanem a gerinc.