Haunting, Ethereal Cello Music by Adam Hurst

Ha cselló hangját hallom, mindig ugyanaz a kép ugrik be.. Egy nyitott ablakon lengeti a függönyt a szellő, a szobából cselló édes-bús hangja szárnyal a magasba, messze a felhők fölé, elérhetetlen magasságokba... Hunyd be a szemed,  és csak a zenére figyelj, hogy repít!:)

Kreatív blogger díjat kaptam

Ma igazán nagy meglepetés ért, mikor megnyitottam a levelezésem.

Katától Kreatív blogger díjat kaptam:-))  HANGTALAN MESÉK

Katának nagyon köszönöm díjat, nagy -nagy örömöt szerzett nekem a bizalmával:)

Hogy mennyire lennék kreatív? Hát ezzel akadnak kétségeim:) - ha a mostani esetet veszem csak, hogy mennyire botladozom és bukdácsolok egy-egy ilyen sima "linkeld be és tedd ide, vagy oda feladatnál... Nos bénázom én eleget egy-egy,  másnak alap feladat megoldásánál:-) Mindig megcsodálom néhány bloggoló csodásan megszerkesztett művét és talán egyszer majd valami hasonlót, ha nem is olyan szépet szeretnék "kreatívkodni", mint ők,

Babóca

Pétipédia

Félhomály

f é n y e k

Kedvencek (vagy amit akartok) 

NBPL

idézetek, versek, gondolatok...

akiket én szeretnék megajándékozni egy Kreatív blogger díjjal.

Nézzük csak, mi maradt ki a játékszabályokból, amik a következők:

SZABÁLYOK:

1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam.
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.  

Isten malmai lassan őrölnek, így most másnap folytatom ezt a beírást, tegnap valahogy mindig közbejött valami és nem értem a végére.  

Talán ösztönösen is halogattam az utolsó láncszemet, ami még teljesítetlen maradt a "játékszabályokból", mert nagyon utálok magamról beszélni. Azt hiszem bennem is azok a tulajdonságok találhatók meg, mint az emberek nagy többségében. Néha liberális, másszor már-már "keménykalapos konzervatív", ugyanakkor a lelke mélyén mindig is középretartó, a szélsőségeket kerülő,  a harmóniát kereső és szerető ember vagyok. Szeretem a társaságot, a vidámságot, és szükségem van néha a magányra, a gondolkodásra, elmélyülésre, ha csak annyi időre is, míg keresek és felteszek egy blog bejegyzést. Kedvelem ha a környezetemben, az életemben helyén vannak a dolgok. Határozott és néha teljesen infantilis egyéniségem nem lepi meg a környezetem, így fogadnak el és azt hiszem így szeretnek. A szürkeséget viselem talán a legnehezebben, és a langyos dolgokat. Szóval megtalálható bennem is a fény, és az árnyék (remélem a második nem egyenlő a sötétséggel:))) 

Még jó, hogy nem szeretek magamról beszélni, képzeld el, ha szeretnék, mennyi zagyvaságot összehordanék azért, hogy a kötelező 7 dolgot leírjam magamról, amit szerintem most már bőven túlléptem:))

Tátrai Band: Hajnali szél

Fodor András: Tested kenyerén

Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.

Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.

Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.

Bella István: Maradj velem

Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap

És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajadal betakarsz

Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.

           *

Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
                     Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.

          *

Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.

          *

Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

         *

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
                        feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

        *

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

        *

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...

        *

És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

Márai Sándor: Füveskönyv

Önmagamról

 

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

Janis Joplin: Cry Baby

Kovács Ákos: Dal egymásnak

 

Ha fölényesnek látszom

itt egy vallomás:
a helyedben nem lehetne más
mert van bennem hűség
és van ragaszkodás.

Szavam annak szól
akit illet:
felemelt engem az ihlet
meghatódtam
ahogy forrni kezd
a tőkén felejtett gerezd
de úgy mozdul
bennem minden
szavadra az élet
terebélyes bokra
mintha mindegy volna
merről fúj a szél.

Belőled az igazság beszél.

Eltűröd, hogy meggyötör
az öröm, ha felszínedre tör
és mosolyogsz, ahogy a fájdalom
mint verejték csorog a hátadon.

Megleped magad velem:
ajándékod teremtő szerelem
napjaid közé hűség vegyül
majd megkövül.
De él és örökkön ragyog
most nincs több szavam
fáradtan boldog vagyok.

Cheb Khaled: Aicha

Osho gondolatai az ember egyedülállóságáról

"Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség és felsőbbrendűség ideáit. Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és minden felsőbbrendűség eltűnik. Akkor csak vagy - egyszerűen csak vagy. Egy kis bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa... az nem számít - te te vagy. Rád van szükség. Egy fűszálra épp akkora szükség van, mint a leghatalmasabb csillagra. Anélkül a fűszál nélkül Isten kevesebb lenne. Erre a madárdalra éppen annyira szükség van, mint bármelyik Buddhára. A világ kevesebb és szegényebb volna, ha ez a madár eltűnne belőle.
Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló."

 

Veronica A.Schoffstall gondolatai

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.

Anyák napja

Ma, mikor kilátogattunk hozzád a nővéremmel, felidéztük a régi anyák napi reggeleket, amikor izgalommal telve, titokban hatalmas virágcsokrot gyűjtöttünk, hogy felköszönthessünk. Mennyire mást jelentett a mai napon már ez a fogalom, hogy Anyák napja.  Az öröm, és az izgalom elmúlt, hisz már csak az emlékezés virágait és nem a köszöntést vihettük el hozzád:-((

 

 

Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit). Pam Brown

Color: Féltelek

Ez a zene nem maradhat ki:)

Pilinszky János: Átváltozás

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Fodor Ákos: Haikuk

Diagnózis

nem figyelünk, csak
számítunk egymásra. Nem
hangverseny: lemez

Ecce Homo

állva szomszédos
pellengéreken: m é l y e n
megvetjük egymást

Ádám
for Christopher with love and squalor

micsoda Kert volt!
Virágszándékainkat
tett-gaz verte föl

 

Karinthy Frigyes: Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús

Nov. 1. Nem tudom, de nekem a feleségem gyanús. Ma este, mikor hazajöttem, egy kardot találtam otthon a szobában, de a feleségem megmagyarázta, hogy hogyan esett be véletlenül az utcáról a kard, mikor lent elmentek a katonák, hát ami igaz, az igaz, nagy szél volt ma. 

Febr. 15.De nekem mégiscsak gyanús a feleségem. Ma gyereket szült nekem, hát nézem a gyereket, vörös haja van és három füle, nézem a szobaurat, annak is vörös haja van és három füle, de furcsa találkozás, mondok, de a feleségem megmagyarázta, hogy aszongya, biztosan ikreknek akartak születni, aztán meggondolták, és összementek mégis, de siettükben az egyiknek a másik füle kimaradt, hát ebbe lehet valami. 

Márc. 2.Nem tudom, de nekem roppant gyanús a feleségem, mégis. Ma megyek az utcán, hát véletlenül fölnézek egy ablakba, ott látom a feleségem, kibontott hajjal csókolózik egy alacsony fiatalem­berrel. Mindjárt különös volt nekem, direkt megvártam lent a lépcsőházban, és kérdeztem tőle, mit keres ebbe a házba, erre pofon vágott, mondta, hát egy új unokafivérem született, marha, azt jöttem üdvözölni. Kérdeztem, hogy akkor mért bontotta le a haját, mondta, mert meleg volt, hát abba igaza van, kezd már nagyon meleg lenni. 

Jún. 14.Mégiscsak gyanús nekem a feleségem, tudja isten. Hazajövök a hivatalból, hát amint megyek keresztül a szobán, a feleségem, látom fekszik a díványon, és a házmester is feküdt a díványon, eleinte nem akartam szólni, bementem a másik szobába, de aztán, mikor a házmester elment, mégiscsak szeget ütött a fejembe a dolog, meg is kérdeztem egyenesen a feleségemet, nem sokat teketóriáztam, hogy mi az, de ő mondta, hál' istennek, hogy csak valami lakbérről volt szó, aztán közbe elfáradtak, hát azért feküdtek le, szegény házmester fáradt volt, az igaz, egész éjjel kell neki szaladgálni ajtót nyitogatni. 

Aug. 3.Valami jót kitaláltam ma, mert nekem nagyon gyanús volt a feleségem, éjjel, mikor azt hitte, hogy alszom, lassan felöltözött mindig, és elment hazulról. Hát erre kötöttem egy spárgát a lábára, egy hosszú gombolyagról, mer' az ember vigyázzon a feleségére, ha az elmegy hazulról, ezer szeme legyen az embernek a feleségére, mondok, nehogy megcsalja. Így most jó lesz, gondoltam, a feleségem járkálhat, de nem csalhat meg, mer' én abban a percben, amikor akarom, visszagom­bolyítom a spárgát, és visszahúzom a feleségem. 

Aug. 10. De mégiscsak gyanús nekem a feleségem. Ma éjjel megint felkel, én lassan, hogy ne vegye észre, ráteszem a spárgát a lábára, ő meg húzta maga után a spárgát és elment. Most legalább nyugodt lehetek felőle, gondoltam, mert az utóbbi időben, mondom, igazán szinte gyanús nekem a feleségem. Egy óra múlva kezdtem gombolyítani visszafelé a spárgát, húztam vissza a feleségem, egész szépen jött, de egyszerre csak, furcsa, kétszer olyan nehéz lett húzni, ez tartott egy darabig, aztán egyszerre megint könnyű lett húzni, később pár percre megint sokkal nehezebb volt húzni, aztán megint olyan könnyű lett, mint eleinte, és végre behúztam a szobába. Nem értem, mért lett közbe nehezebb, roppant gyanús nekem a feleségem, meg fogom kérdezni. 

Okt. 31.Már régebben meg akartam írni a naplómba, hogy nekem gyanús a feleségem. Ma este hazajövök, és le akarok feküdni, hát nem lehet lefeküdni, próbálom így, próbálom úgy: egyszerre rájövök, hogy azért nem lehet lefeküdni, mert már fekszik valaki az ágyamban. Mondok csodálkozva, nini, hát akkor én már előbb lefeküdtem? de az nem lehet, mert hiszen még fent vagyok. Megkérdeztem a feleségemet, hogy lehet az, ez a helyzet nekem nem elég világos. Mondja a feleségem, gyújtsak gyertyát, és tartsam egy ideig a fejem előtt, akkor majd világos lesz. Meg is gyújtottam a gyertyát, és tartottam egy ideig a fejem előtt, arra aztán mondta a feleségem, hogy oltsam el hirtelen. Hirtelen eloltottam, de mondom, nekem roppant gyanús a feleségem, csak nem szeret ez a nő valaki mást? 

Nov. 7. Egy hónapja nem láttam a feleségem, egy hónap előtt azt akarta ugyanis, hogy menjünk a kaszárnyába lakni, de nem akartam, azóta nem látom a feleségem. Este mindig rá gondolok, és nagyon fáj a szívem, mert valami egészen különös, egészen érthetetlen gyanú lappang a lelkem fenekén, alig merem leírni: én azt hiszem, ez az asszony nem szeret már engem annyira. Norvég regényekbe olvastam én már valamikor, hogy lehetséges, hogy az asszony lassan-lassan elhidegül a férje iránt, és belső átalakulások lelki távolodást idéznek elő hovatovább. Lehetséges volna, hogy az én feleségem is egy ilyen átalakulás felé közeledik? 

Dec. 25., karácsony Nem, nem: a feleségem mégis szeret. Két hónapi aggodalmak és lelki harcok után végre mégis megértettük egymást: ma este ismét enyém lett. Az Ó utcán jöttem éppen haza tizenegy után, hát egy kapu alól egyszerre elém toppant a feleségem, biztosan azonnal megismert, bár sötét volt, mert rögtön mondta, hogy jöjjek be hozzá, és még szép embernek is nevezett. Bementem, és feleségem rögtön karjaimba omlott — mégse volt hát igaz azzal a norvég regénnyel. Boldog vagyok, hogy gyanúm alaptalannak bizonyult; soha nem gyötröm magam többé ilyen elvont dolgokkal, melyek csak lelkünk nyugalmát zavarják.

Quimby : Don Quijote ébredése

Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Elhunyt Popper Péter (1933. november 19. — 2010. április 16.)

A mai naptól csak múltidőben beszélhetünk róla. Sokan táplálkozunk, merítünk  az általa megfogalmazott bölcsességekből. Mikor olvasom, szinte ismerősek a sorok, hisz azokat a gondolatokat látom leírva, amiket igazából talán soha nem fogalmaztam meg, csak éreztem. Biztos vagyok benne, hogy emlékét sok-sok évig életben tartják örökérvényű bölcs gondolatai.

"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."

Filozófiai szempontból ismerjük az idő objektivitását. De életünknek van egy szubjektív időrendje is. A pszichológiai idő-élmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Milyen hosszú és unalmas lehet átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan vánszorognak. De visszatekintve egy röpke pillanatnak tűnik a nyár. Nem történt semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Ám milyen gyorsan rohan el ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt. De visszapillantva rá végtelen hosszúságúnak érezzük, annyi minden történt. Így vagyunk az életünkkel is. Ezért kell bátran és kíváncsian élni. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid.

Kung-Fu-ce írja:
"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam.
Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át."