2010. május 12., szerda

Márai Sándor: Füveskönyv


Önmagamról
 
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

3 megjegyzés:

  1. Szia Lili,
    Olvastam valahol a blogodban felnőtteknek szóló meséket és most nem találom. Segítenél? köszönöm!Szeretném felolvasni a gyerekeknek is, de elég béna vagyok blog használatát illetően.Még azt sem találtam meg, hogy hol küldhetek üzenetet Neked.:)

    VálaszTörlés
  2. Szia "Hupsz"!:))
    Nézz csak ide ----> (jobb oldalra), a tartalomjegyékben megtalálhatod a
    felnőtt mesék címet, ha arra kattolsz, akkor feljön az összes:)
    Jó szórakozást:-))

    VálaszTörlés
  3. köszi...
    a jó szórakozás is megvolt:))

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)