Ezért hűtlen a hegyipocok: Müller Péter írása

Ugyan a szerző már az első sorban felhívja a figyelmet,  legyünk komolyak,  én mégis végig mosolyogtam az írást,  (megjegyzem, ettől még akár igaz is lehet). 

Ne nevess! Próbáld komolyan olvasni, amit most idézek egy tudományos könyvből. Én is azt tettem. Sorskérdésről van szó.

Szóval egy nagy tudós, Brizendine professzorasszony, aki a Női Kedély- és Hormonklinika alapítója, és a neurobiológiai tanulmányait a Yale és a Harvard egyetemen folytatta, azt írja, hogy kétfajta pocok van. A mezei és a hegyi pocok. Lényegében rokonok, de míg a mezei pocok hűséges, a hegyi pocok nem az. A mezei pocok monogám természetű, és segít a párjának felnevelni az utódokat. A hegyi pocok azonban egy nagy strici - ahogy a tudós mondja: "szabados lelkületű".

Másképp is párosodnak. A hím mezei pocok kiszúr magának egy nőstényt, majd egy hosszú, 24 órás maratoni szex következik. A hegyi pocok azonban - aki a változatosságot kedveli - csak amolyan sitty-sutty aktusokra képes. Igaz, hogy sokra, egymás után.

Itt azonban még nincs vége. Bár mi, emberfiúk már itt is magunkra ismerhetünk! Van a férjtípus és a kurválkodótípus, de amíg az emberben ez csak ritkán válik ilyen élesen ketté, a pockoknál más a helyzet, mert jól figyelj: a kétfajta szex örökre megváltoztatja az agyuk tevékenységét. Az AH (anterior hipotalamusz) elraktározza az élményeket, a partner illatát, és a.... hogy is mondjam?... szóval a szex élményét. Beleég a pocok agyába, és soha többé nem kíván más nőstényt, csak Őt! Az Igazit. Egész életében csak ezt a "nőt" fogja kívánni és szeretni. Hűséges férje lesz, szinte bibliai értelemben, ahogy ez nálunk csak nagyon ritkán történik meg. Ez a mezei pocok.

No de mi van a hegyi pocokkal? Nemcsak engem, a többi férfitársamat ez érdekli. A hegyi pocokkal az történt, hogy bár az ő agya is olyan vazopresszint bocsátott ki, mint rokona, a mezei pocok, de az ő agyában sajnos nem jelent meg az a receptor, mely a monogámia kialakulásához szükséges. Amikor a tudósok blokkolni kezdték a mezei pocok agyában a "monogámia-indukciós receptorokat" - ők is nagy francok lettek, és elhagyták párjukat.

Kövesd a gondolatmenetet, mert itt nem kisebb kérdésről van szó, mint a férfiúi hűségről! Mivel magam is tudósnak készültem, fölmerült bennem a jogos kérdés: vajon a mezei pocok eleve kódolt-e a hűségre, vagy csupán egy felejthetetlen szexélmény égeti az agyába azt? A válasz nem késett. A két pocok agya különböző genetikailag. A monogám pocok receptorának hosszabb a génje! A csélcsap pocoké rövidebb! Sejtettem. Amikor beültették a hosszabb génváltozatot a hegyi pocokba - ő is hűséges lett, szegény. Követed ezt ésszel?

Vagyis hiába ölelte őt a párja úgy, ahogy egy nő csak ölelni bír, minden bűverejével, érzéki művészetével, tapasztalatával, odaadásával, ügyességével - a nőstény a hegyi pocok "férjet" képtelen volt hűségessé tenni, mert genetikailag kódolva volt az agya! Ez a helyzet, Tisztelt Bíróság! Az agyunk kódolva van. Nem tehetünk róla!

Tetszett volna nem egy hegyi, hanem egy mezei pocokkal párosodni! Akkor most nem lenne botrány, válóper, és lenne, aki a kis pockokat fölnevelné, és akkor még mindig ott van a nem morális és vallásos, hanem az abszolút tudományos kérdés: be lehet-e ültetni hosszabb géneket a hűtlen pockokba? Mert ha igen - a kérdés meg van oldva.

Nekem például - bár sokszor éreztem a kísértést - kifejezetten mezei pocok természetem van. Hosszú génjeim vannak, de nem mindig. Sajnos. Az embernél az a probléma, hogy nem pocok. Mert lelke, szelleme, tudata van. Megkísérthető, akkor is, ha hosszú génjei vannak. Bonyolultabb lény, mint a pocok. Zavarosabb, érzékibb, bűnösebb, sóvárgóbb, gátlásosabb is.

Ahogy ismerem magunkat, férfiakat, alig vannak közöttünk mezei pockok.