2017. december 20., szerda

József Attila: Hidd el.....


Hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani, ha így megy tovább, nem törődöm vélük. 
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

2017. szeptember 20., szerda

József Attila: Ad sidera



Anyám, ki már a messzi végtelen vagy
S nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,
Nem sápadsz el, ha szűkös este int,
Hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.
Anyám, ki már a néma végtelen vagy
S borús szemed fiadra nem tekint,
Ó meg ne lásd az ólom-öklű Kínt -
Miatta zúg e tört, betegre vert agy.
Anyám, falatkenyért sem ér az élet!
De nagy hitem van s szép jövőnek élek:
Ne ordítson pénzért gyerektorok
S tudjon zokogni anyja temetésén.
S ne rúgjon még az Ember szenvedésén
A Pénz.

Fazekas László: Őszi eső



Ott kint szálas eső,
csorran a csorba eresz.
Őszi tücsök makacsul,
szüntelenül neszez.
Itt bent már egyedül
nézem, mit vet a fény:
bálna-e, hattyú-e vagy
szép mesebeli lény?
Óra ketyeg, már éjszaka
kullog a szembeni dombon.
Alszik a kis ház, alszik a
kis kutya is a rongyon.

2017. március 8., szerda

LP - Too Much, LP - Lost on you

Ebben a pici  nőben olyan hang van,  hogy nem tudok betelni vele napok óta.  Remélem kedves Látogatóm, hogy tetszeni fog :)






2017. január 30., hétfő

Viszockij: Nem szeretem..... Sz. Gábor Ágnes fordítása


Nem szeretem, ha fatális a vége,
 az élet sosem fárasztó nekem. 
 Bármelyik évszak, nem szeretem mégse, 
ha piálok vagy betegeskedem. 
Nem szeretem a jéghideg cinizmust,
 a rajongásnak sem vagyok híve, 
sőt, utálom, ha más a levelembe
 vállam fölött lopva pillant bele.
 
Nem szeretem, amikor közbevágnak,
 vagy megszakítják a beszélgetést.
 Nem szeretem, ha hátamba kést vágnak,
 de a lövést sem – mint védekezést.
 A pletykát gyűlölöm – bármely alakban,
 a kétség férgét, a bálványozást,
 vagy hogy folyton visszafelé haladnak,
 vagy vassal üveg-zúzó rombolást.
A tespedt önbizalmat ki nem állom,
 akkor inkább ne legyen semmi fék! 
A „becsület” szót elfeledték: bánom!
 -- s hátába ütött rágalom az ék.
 Mikor némelyek tört szárnyait látom, 
nincs sajnálat bennem, s tudod, miért.
 Erőszak vagy erőtlenség: utálom,
 de kár a megfeszített Krisztusért.
Nem szeretek látszani gyáva bábnak,
 felbőszít, ha ártatlant bántanak. 
Nem szeretem, ha a lelkembe másznak, 
hogy beléköpve megalázzanak. 
Nem szeretem a manézst, 
az arénát, hol ár és érték dől el helycserén.
 Jöhetnek tőlem mégoly változások, 
mindezt nem fogom megszeretni én!
(2017.01.29.)