2015. május 30., szombat

Kovács László: Kertedben


Csak néhány percnyi csend, ahogy a cinke fellibbent
és szárnyai propellerjének hangja a kerted zsongásához adja
minden sóhajtásomat.
Csókommal ér a nap a fenyőfák alatt…

Megtalálom a hajlataidat,
a csiklandó, eldugott, gyönge világot,
mire mindkettőnk teste oly régen vágyott…
Már nem lesz baj, ha fagy!

A tűzünk éppoly nagy, hogy elhozza nekünk a gyermeki álmot,
amit nem mondtunk soha, amit senki se látott.
Simogat a nap…
Jaj, de jó, hogy vagy!


Budapest, 2014. augusztus 25.







                                               (A festmény Marius Markowski alkotása)

Kovács László: Az illatod itt maradt...

Az illatod itt maradt…
Én meg felforgatok mindent!
Borítok hetet-havat, hogy újra itt tudjalak!
Az illatod itt maradt!
Forgolódok, mint a ketrecbe zárt állat,
hogy hogyan is mehetnék valahogy utánad!

Jaj, nagyon fáj! Nagyon!
Üvölti az élet…
Szétdöntöm én ezt a biztos menedéket,
mert nem lehet így többé,
így többé már nem szabad!
Az illatod az!
Az valahogy itt maradt!

Oly tapintható minden, minden kis sugár!
…az együttlétünk, akár egy aroma-arzenál, széttolja a falat...
és újra láttalak!
Érezlek és foglak, hol nincsenek már szavak...
…csak újra láttalak!

Láttam, ahogy csendben, némán elsuhantál
a gondolatok mentén, a szemem vak sarkánál,
és hallom a hangod is!
Ahogy boldog és kacag...
Megőrülök tőled!
Az illatod maradt…

 (A festmény Vicente Romero Redondo alkotása)

2015. május 20., szerda

M. Eminescu: Miért nem jössz ?


Nézd, indul már a fecskehad,
Diófáról a lomb szakad.
Szőlők felé dért küld az ősz,
Miért nem jössz, miért nem jössz?

Ó, jöjj karomba, jöjj megint,
Szomjú szemem rád hadd tekint,
S édes nyugvásom ott legyen
A kebleden, a kebleden.

Idézed-é a múlt időt,
Bejártunk völgyet és mezőt,
Karommal átkulcsoltalak,
Úgy óvtalak, úgy óvtalak!

Sok asszonyt hordoz még e föld,
S szemükben szikrázó gyönyört,
De mint te - légyen bár csodás -
Nincs senki más, nincs senki más.

Mert lelkem árva éjjelén
Derűt te küldesz énfelém,
Szebbet, mint csillag-hatalom:
Én angyalom, én angyalom!

Az esztendő későre jár,
Szakad a lomb az útra már,
Tar földeken tanyáz az ősz...
Miért nem jössz, miért nem jössz?