Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy tavasszal zsongva
méhek szállnak a roppanó lombra,
s a napsugárból megint mézed leszek.
Konok hitemmel megyek veled!
Csendesen, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.
Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy nyáron halomba
szárad az élet tékozló gondja,
s a kóróból ismét élet leszek.
Ezzel a reménnyel megyek veled.
Csendesen, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.
Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy ősszel a dombra
felkúszik kacajunk százezer foltja,
hogy szemedben ismét szép legyek.
Szerető, teremtő képzelet.
Csendes, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.
Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy télen a hóra
arcom rajzolja fagyoknak tolla,
hogy így legyek…
Még legyek neked!
Csendesen, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.
Hatvan, 2016. március 27.
