2009. július 25., szombat

A furfangos öregasszony

Emlékszel? Volt olyan idő, mikor hetente kétszer adásszünet volt a TV ben.... Ilyenkor Anyu elővett egy-egy könyvet és felolvasott. A kályáhában pattogott a tűz és mi hallgattuk...



Vót egy százesztendős öregasszony. Meghalnyi nem akart, élnyi nagyon szeretett. Mindég dolgozgatott, kuporgatta össze a garasokot, rakta a ládájába, pedig gyereki se vót. De nagyon fájt a szíve, mikor rágondolt, hogy:
- Jaj, Istenem, egyszer gyön a halál, beállít, azt se kérdi: gyössz-e, nem-e, majd csak visz.
Jó is gondolta, mer egyszer beállított a halál.
- No, öregasszony, készülj, mer viszlek!
Rítt, rimánkodott a szegény öregasszony, hogy legalább még tíz esztendeig hagyja még élnyi.
- Nem, nem lehet, beírtam a neved a nagykönyvbe, én azt onnan ki nem törülöm.
De úgy sírt, kesergett, rimánkodott az öregasszony, hogy a halál megszánta.
- No, adok egy órát, hogy elkészülj.- Adjál többet - könyörgött az öregasszony -, adjál többet, gyere el holnap!
- No jó, Isten neki. De úgy készülj, hogy holnap aztán viszlek!
- Jó van, jó. De írd fel az ajtófélfára, hogy el ne felejtsem!
A halál elővett a zsebibő egy nagy krétát, nagy betűvel ráírta az ajtófára: HOLNAP
No, majd reggel gyön ismét a halál.- Öregasszony, letelt az órád, viszlek!
- Dehogy telt, nézd meg csak, mit írtá az ajtóra!
A halál megnézte, majd nagy bosszúsan elszaladt.
Ez így telt egy héttő tovább. Végül a halál megunta a járkálást, megsokallotta. Kapta magát, letörülte az írást.
- Öregasszony, vége a tréfának, úgy készülj, hogy reggel viszlek, se irgalom, se kegyelem!
Szegény öregasszonynak reszketett minden tagja félelmébe. Csak azon törte a fejit, hova bújna el, hova. Vót neki egy hordója, vót benne egy kis méz még féjig furmán. Hogy belekukorog oda. Bele is kuporgott. De egyet gondolt, hogy gyön a halál, betekint a hordóba, mellátja.
- Jaj, itt nem lesz jó!
Kigyött onnan. Kihasította a nagydunnáját, belebújt abba, ott kukorgott.
De megint egyet gondolt, elríta magát.
- Jaj, hisz a halál az ágyba keres elsőnek, itt megtanál. Itt se lesz jó.
Kibújt a nagydunnábó.
A halál meg éppen akkor állított be. Nézi, nézi, hogy mi az a szörnyeteg. Szörnyen megijedt, mer a sok tollú mind ráragadt az öregasszonyra, nem ismerte meg tőle. Uccu neki, usgyi, úgy elszaladt a halál, hogy vissza se gyött többet. Az öregasszony meg most is éli világát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)