2010. február 14., vasárnap

Reményik Sándor: Kagyló

 
 
 
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.

Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.

Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?

Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.

Apály s dagály közt, így, időm múlván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.

Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart

Magányban, éjben, emberektől távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról

3 megjegyzés:

  1. Kedves Lili!
    Köszönöm, hogy olvashattam, s elvittem blogomra engedelmeddel!

    Baráti szeretettel: Miklós

    VálaszTörlés
  2. Kedves Miklós! Örülök hogy ellátogattál hozzám, nézz be máskor is, hátha találsz még kedvedre valót:)

    VálaszTörlés
  3. Kedves Lili!
    Engedd meg, hogy bemutatkozzam Neked
    a következő versemmel!
    Ha el akarsz látogatni blogomra blogspot-címem:
    hifimiki.blogspoot.com

    Nézz be hozzám, biztos találsz kedvedre valót
    blogomon!


    Ugye jössz majd?
    ha suttogom halkan
    neved
    ha Nélküled nem bírom
    a rettenetet
    az éjszaka csendje
    eltemet
    hangom sikollyá
    változik
    ha nem vagy itt
    ha csókod rám talál
    szívem bele reszket
    ugye jössz majd
    ha hívlak?


    hifimiki

    Végtelen baráti szeretettel: Miklós

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)