Valamikor régesrégen,
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.
Mesebeli erdőszélen,
Hogy hirtelen zápor szakadt:
Megbújtunk egy ernyő alatt.
Napsugárra nem is vártunk,
Napfény volt a mosolygásunk.
Egymás arcát derítettük,
Hogy borult: számba se vettük.
Mint fiatal fák a szélben,
Egymáshoz hajoltunk szépen,
Szűzi szívvel, tiszta szemmel,
Céltalan, szép szerelemmel.
S vert az eső, vert az áldás,
Tavasz volt. Tündérvirágzás.
Az alkalom csak elszaladt.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?
Hová lett a vén esernyő?
Az ég egyre csak feketült,
A záporba jég is vegyült.
Már ernyőt sem feszítettünk,
Jégnek puszta fejjel mentünk.
S külön bánat, külön zápor
vert és sodort el egymástól.
A pillanat csak elszakadt.
Mivé lett a régi erdő?
Hová lett a vén esernyő?
Az ég egyre csak feketült,
A záporba jég is vegyült.
Már ernyőt sem feszítettünk,
Jégnek puszta fejjel mentünk.
S külön bánat, külön zápor
vert és sodort el egymástól.
Aztán, búsabb, mélyebb szívvel,
Ajakunkon vihar-ízzel
Megint csak egymásra leltünk
És kérdeztünk és feleltünk.
Véghetetlen béke-vággyal
Egymás lelkét fontuk által.
A csalánból, ami éget,
Szőttük a nagy csendességet.
Álltunk, mint valaha régen,
Mesebeli erdőszélen.
Álltunk enyhe borulatban,
Ünnepesti alkonyatban.
Álltunk őszbe hajló nyárban,
Ritka másodvirágzásban.
S feszült fölénk árnyat ejtő,
Vak vihartól mosolyt rejtő
Tündér-gomba: régi ernyő.
Ajakunkon vihar-ízzel
Megint csak egymásra leltünk
És kérdeztünk és feleltünk.
Véghetetlen béke-vággyal
Egymás lelkét fontuk által.
A csalánból, ami éget,
Szőttük a nagy csendességet.
Álltunk, mint valaha régen,
Mesebeli erdőszélen.
Álltunk enyhe borulatban,
Ünnepesti alkonyatban.
Álltunk őszbe hajló nyárban,
Ritka másodvirágzásban.
S feszült fölénk árnyat ejtő,
Vak vihartól mosolyt rejtő
Tündér-gomba: régi ernyő.
ez olyan szépen szomorkás versecske...
VálaszTörléski tudod válogatni a meghitt hangulatú verseket és idézeteket :-)
szerintem erre külön "orrod" van ;-)
Szia Niki:) Tényleg sok verset olvasok, és néha legalább ennyi időbe telik, míg eldöntöm, melyik is kerüljön bele a ládikámba:). Előfordul, hogy hetekig "ízlelgetem", mert megtetszik, mégsem vagyok akkor olyan hangulatban, hogy feltegyem. Így vagyok a cipőkkel, ruhákkal is, megveszem, elteszem, ismerkedek vele, és mire felveszem, már régi kiment a divatból.)))) Örülök, hogy tetszenek:)
VálaszTörlésDe legalább ami bekerül a "ládikádba" :-), az olyan is. Ami talán egy picike rész belőled.
VálaszTörlésHmm.. a divat egy érdekes kérdés, szerintem azért az örök darabok mindig divatban vannak.
Meg az a lényeg mi áll jól az embernek, nem az, mi a legújabb trend.
Ja meg dívik a retro... szóval ha sokáig ismerkedsz vele, talán még újra divatba is jön :-))
Szia Marcsi:)Mint ahogy írtad is, Te nem hiszel benne.. Hát bevallom, én sem:) Nem szeretném a blogot hirdetésekkel tarkítani, de azért köszönöm az ötletet. Nézz be máskor is:)
VálaszTörlésIgazad van Niki! igazából nem azt nézem, mi a divat, hanem miről gondolom azt, hogy jól áll, és jól érzem magam benne, és ha ez véletlenül egybe esik a divattal, az külön öröm:)