2012. december 16., vasárnap

Reményik Sándor: Hogy örvénylik....


Hogy örvénylik a csend: már feneketlen;
Az idő éjfélre jár, hull a hó;
Én az elmúlásról elmélkedem,
És arról, ami örökkévaló...
A lámpám ég, a lelkem alig pislog,
De jó a lelkemen e félhomály;
Ilyen lehet az Isten közele -
És ilyen lehet a közel halál.
Ilyen lehet egy ködös szerelem,
Amelynek célja nincs és vágya nincs;
Csak olyan, mint egy szentjánosbogár,
S a sötét szívnek mégis drága kincs.
Magam vagyok és boldog egyedül,
Az álmaimmal; - az álom erő,
Mikor a valótól már elszakadt,
S titáni árnyék: végtelenbe nő!
Élet portáján ha koldulni röstel
És felmagaslik némán, feketén,
És megy a maga külön útjain:
Koronás árnyék, fejedelmi rém!
Magam vagyok és boldog egyedül,
A múló élet messze, messze van,
A lámpám ég, a szívem alig rezdül,
Csak álmaim röpdösnek hangtalan,
Magam vagyok és boldog egyedül,
Éjfél után. Künn örvénylik a hó;
És az elmúlásról elmélkedem,
És arról, ami örökkévaló...

4 megjegyzés:

  1. GYÖNYÖRŰ!!!!!Boldog karácsonyt Neked!

    VálaszTörlés
  2. Szia Annalíz:) Mikor rátaláltam a versre, az óra mutatója közelített az éjfélhez. Csend volt és békesség a környezetemben, és a lelkemben is. Boldog voltam, hogy rátaláltam és elmondta, ami megfogalmazódott bennem.
    Köszönöm, hogy itt jártál és kívánhatok én is Neked Szép Karácsonyt:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép vers, de a felfedezés körülményeinek a leírása ,,, :)
    Békés, boldog Karácsonyt Lili!
    Jó itt Nálad megpihenni :)

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Oomen, és viszont kívánok én is Neked Szép Karácsonyt. Mindig szívesen "látlak" :)

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)