A párás ablakon át nézem:
fehér a nappal, fehérek az esték.
Szívemben is csend van egészen,
csak itt-ott zsong fel egy távoli emlék.
Cigaretta most a jóbarát.
A kósza füstben ábrándok lebegnek,
kirajzolják bársonypuha szád
s a füsttel együtt a semmibe vesznek.
Zenél a csend, ringat a magány.
Lehet, hogy egyszer mégis elfelejtlek.
Emlékedre fátylat sző az árny
s ráhullanak a vattapuha pelyhek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)