Szia Judit:) Igen, itt találtam rá én is. Szívem szerint többet is felraktam volna, de olyan súlyosnak éreztem egy-egy kép mondanivalóját, annyi dráma van ezekben a pillanatokban, hogy a "kis adag" mellett döntöttem. Köszönöm, hogy itt jártál:)
Köszönöm, hogy ezt a csodás, sokat mondó képet megosztottad velünk, kedves Lili. Vers született általa, és talán nem haragszol rám, ha itt hagyom Neked, köszönetképpen...
Én már elindultam
Egyszer talán még összeolvad sorsunk. Ott láthatlak majd, utam legvégén. S ha kegyes az Úr, még együtt zokogunk, magasztos gőgünk romboló dühén.
Én már elindultam. Te is úton vagy? Siess, kérlek, az út sáros, rongyos. Félek, hogy a büszkeség szívedre fagy, s odaérned nem is olyan fontos.
De akkor is várlak. Vannak még csodák. Szinte látom, hogy karod integet, hogy rám mosolyogsz a nagy homályon át. Ha jössz, Szívem, továbbmegyek. Veled.
Daniela ! Bevallom, meghatódtam soraidon. Igazán megtisztelő, hogy ideírtad nekem a kép ihlette versed. Arra gondoltam , milyen jó, hogy nem írtam címet a képhez - egyrészt mert nem is találtam - , magamtól meg nem mertem venni a bátorságot, hogy én adjak neki . Azt hiszem sok féle gondolatot ébreszt abban, aki megnézi a fotót. Bennem kicsit "drámaibb" kép fogalmazódott meg:) Nagyon köszönöm a gondolataidat. Szeretettel ölellek: Lili
VálaszTörlésSzóval, kedvet kaptam még fotókat nézegetni!
Itt tettem, de bizonyára nem mondtam ezzel újat:
http://alafoto.com/listing/thumbnails.php?album=101!
Szép napot Neked!
Szia Judit:) Igen, itt találtam rá én is. Szívem szerint többet is felraktam volna, de olyan súlyosnak éreztem egy-egy kép mondanivalóját, annyi dráma van ezekben a pillanatokban, hogy a "kis adag" mellett döntöttem. Köszönöm, hogy itt jártál:)
TörlésKöszönöm, hogy ezt a csodás, sokat mondó képet megosztottad velünk, kedves Lili. Vers született általa, és talán nem haragszol rám, ha itt hagyom Neked, köszönetképpen...
VálaszTörlésÉn már elindultam
Egyszer talán még összeolvad sorsunk.
Ott láthatlak majd, utam legvégén.
S ha kegyes az Úr, még együtt zokogunk,
magasztos gőgünk romboló dühén.
Én már elindultam. Te is úton vagy?
Siess, kérlek, az út sáros, rongyos.
Félek, hogy a büszkeség szívedre fagy,
s odaérned nem is olyan fontos.
De akkor is várlak. Vannak még csodák.
Szinte látom, hogy karod integet,
hogy rám mosolyogsz a nagy homályon át.
Ha jössz, Szívem, továbbmegyek. Veled.
Szeretetteljes öleléssel: Kovács Daniela
Daniela ! Bevallom, meghatódtam soraidon. Igazán megtisztelő, hogy ideírtad nekem a kép ihlette versed. Arra gondoltam , milyen jó, hogy nem írtam címet a képhez - egyrészt mert nem is találtam - , magamtól meg nem mertem venni a bátorságot, hogy én adjak neki . Azt hiszem sok féle gondolatot ébreszt abban, aki megnézi a fotót. Bennem kicsit "drámaibb" kép fogalmazódott meg:) Nagyon köszönöm a gondolataidat. Szeretettel ölellek: Lili
Törlés