Nagy László: Én fekszem itt + Republic: Szeretni valakit valamiért

Én fekszem itt a kihűlt földön:
Eleven kincse még a nyárnak,
Vétkek s rossz jelek rohamozva
Édes húsomra idejárnak.
Igazán s végleg téged várlak.
Érdes tüllben gyere lassúdan,
Horzsolj végig, s hagyj itt örökre
Izzó kikerics-koszorúmon.

Sokadszorra meghallgatva is gyönyörűnek találom így együtt, beleágyazva a  verset  ebbe a dalba, 

Ákos: Igazán

Erdős Virág: Na most akkor ....

Na most akkor..... még egy  Erdős Virág mű :)
Mosolyogjunk egyet, vaaaaagy ...... mégis inkább, sírjunk ?  :( 

Erdős Virág: Mikor

Az az érzésem, hogy  a kevesebb több lett volna, hisz mostanság nagyon keveseknek van türelme végigolvasni hosszabb lélegzetvételű verset, de annyira jól összeszedett az egész, mégis úgy döntöttem, felteszem a blogomba, ismerjétek meg, minél többen :)

ha majd minden kisbalázsnak
bealszik a
mamája
ha majd nem lesz erőszak az
együttélés
szabálya
ha majd prímán megférnek a
bringák közt a
rollerek
ha majd szépen elhúznak a
picsába a
pollenek
ha majd nem lesz veszélyben a
visszaszólás
szabadsága
ha majd nem lesz akadály a
ruházatom
szakadtsága
ha majd nem fog megbűnhődni
mindenki csak
az az egy
ha majd minden hajléktalan
besokall és
hazamegy
ha majd nem lesz pokol ez az
úgynevezett
kánaán
ha majd nem lesz olyanom hogy
bár a halál
várna
rám
ha majd nem kell kalkulálni
börtönnel se
kárhozattal
ha majd nem kell kivárni a
rendezői
változattal
ha majd nem lesz az a híres
jogbiztonság
lufi
ha majd nem lesz hazánk legszebb
rózsaszála
pufi
ha majd nem kell minden szabad
helyre brendet
építeni
ha majd nem lesz mit a magunk
ocsmányságán
szépíteni
ha majd nem a tartózkodásunkkal
fogunk
tüntetni
ha majd nem lesz egyszerűbb az
áldozatot
büntetni
ha majd minden kisiskolás
úszkálhat az
usziban
ha majd nem fog harminc ezüst
csörögni egy
pusziban
ha majd nem kell viselni a
könnyítések
terhét
ha majd nem lesz tizenháromezer
forint
per
hét
ha majd nem kell hülyeségből
történelmet
írni
ha majd nem kell egyeseknek
erőn felül
bírni
ha majd nem lesz élet-halál
ura minden
helyi
jegyző
ha majd nem küld mindnyájunkat
padlóra egy
hülye
edző
ha majd minden kiakolbólított
birka
beint
ha majd nem kell cuccolni és
dobbantani
megint
ha majd nem lesz bagatell hogy
mi zajlik a
végeken
ha majd nem lesz menő dolog
babrálni a
tényeken
ha majd nem a krisnásokhoz
jár a haza
ebédre
ha majd nem lesz minden oldal
jelszavakkal
levédve
ha majd nem lesz elegáns a
másik felet
kitakarni
ha majd nem lesz nehéz ennyi
gyökér közül
kit akarni
ha majd nem lesz lezárva a
szabad sajtó
útja
ha majd nem lesz telerondítva
a múltnak
kútja
ha majd lesz más opció mint
döglött nyúl vagy
öreg
róka
ha majd minden eszkimóra
jut egy nagyon
kövér
fóka
ha majd nem kell gonosztevők
emlékének
adózni
ha majd újra jogom lesz még
jól oda se
bagózni
ha majd frankón elmennek a
fehérvári
huszárok
ha majd nem lesz árulás ha
úgy döntök hogy
kiszállok
ha majd nem fog napról napra
durvulni a
tardi
helyzet
ha majd nem fog falnak vinni
minket ez a
fura
szerzet
ha majd nem lesz komilfó a
tizenkilencedik
század
ha majd minden kor a saját
rossz költői
ellen
lázad
ha majd nem kell dalolni a
sár helyett az
azúrról
ha majd nem kell kanadáig
menekülni
hazulról
ha majd nem lesz alku tárgya
minden jogos
járandóság
ha majd nem lesz nemzetmentő
taktika a
várandósság
ha majd nem vész minden görcsös
igyekezet
kárba
ha majd hamupipőke is
ellóghat a
bálba
ha majd nem lesz etalon a
Lánykérés a
havason
ha majd nem lesz hungarista
hecckampány az
avason
ha majd nem lesz egyre cifrább
ez a cifra
nyomorúság
ha majd lesz itt vidámság is
nem csak mindig
szomorúság
ha majd újra mókusokkal
lesz tele a
tabán
ha majd nem lesz probléma hogy
romungró a
babám
ha majd lustán ont az élet
uncsi online
mémeket
ha majd nem lát a gyanútlan
szemlélődő
rémeket
ha majd élünk mint a marci
hevesen és
gondtalanul
ha majd senki se jár köztünk
se pórul se
hontalanul
ha majd végre szabadság lesz
hétvége és
nyugi
apa mosdik anya főz és
tévét néz a
hugi
jövünk-megyünk
teszünk-veszünk
pirkadattól
estig
kenesétől kapuvárig
palkonyától
pestig
lesz még egy kis
ez meg az de
amúgy minden
klappol
s ránk is vár egy hosszú
boldog
derékfájós
aggkor
akkor

Giacomo Voli és Dejanira Giannarelli

két ilyen torok....   ! Nem lehet megunni :))

Romhányi József: Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába
ráült a szakácsnő százszor is napjába:
és jött a baj csőstül. Még a tetejébe
az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
végül hát megírta e testamentumot:

- A nagy hármasszekrényt
mely koromszín ében
özvegyemre hagyom, járjon feketében.
Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét
ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja
a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
Kerülje a drámát, bölcseleti művet
mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
Lányom, aki szégyent szégyennel tetézett
s lezabipetézett, kint éljen eztán
a szemétládában, kegyelemdeszkán!
Végül az anyósom, - megérdemli nagyon;
rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

Baranyi Ferenc: Egyszer majd minden összeköt

Ölelésünkben összeér:

talán a szív, talán a vér. 

Az éjszakában összeköt: 

talán a fény, talán a köd. 

Mi hát - mi egybetart - a lánc ? 

Talán szeretsz. Tán csak kívánsz. 

Mindegy. Most hozzám tartozol.

S enyém leszel valamikor. 

Egyszer majd minden összeköt:

a szív, a fény - a vér, a köd.