Csak néhány percnyi csend, ahogy a cinke fellibbent
és szárnyai propellerjének hangja a kerted zsongásához adja
minden sóhajtásomat.
Csókommal ér a nap a fenyőfák alatt…
Megtalálom a hajlataidat,
a csiklandó, eldugott, gyönge világot,
mire mindkettőnk teste oly régen vágyott…
Már nem lesz baj, ha fagy!
A tűzünk éppoly nagy, hogy elhozza nekünk a gyermeki álmot,
amit nem mondtunk soha, amit senki se látott.
Simogat a nap…
Jaj, de jó, hogy vagy!
Budapest, 2014. augusztus 25.
(A festmény Marius Markowski alkotása)
