Mi is az igazság Jancsi és Juliska gyermekkorunkból jól ismert történetéből? A választ megadjuk, de gyengébb idegzetű olvasóinknak nem ajánljuk elolvasásra.
Vigyázat! Szigorúan felnőtteknek való történet!
Frankfurt közelében fekszik a spessarti erdő, azon a vidéken gyűjtötték a Grimm testvérek Jancsi és Juliska meséjét a mézeskalács házzal és a boszorkánnyal. Jancsi és Juliska szegény favágó gyermekei voltak. A parasztháborúk idején olyan nagy volt a nyomor, hogy a szülők elhatározták, kiviszik a gyerekeket az erdőbe és ott sorsukra hagyják őket. A mesét mindenki ismeri.
Egy Hans Traxler nevű tanító a helyszínt alaposan végigtanulmányozva 1978-ban könyvet írt Die Wahrheit über Hänsel und Gretel (Az igazság Jancsiról és Juliskáról) címen, amelyben beszámol arról, hogy megtalálta a favágó házát, megtalálta a két erdővágás közötti nyiladékot, amelyen „állítólag” apjuk vezette a gyerekeket, megtalálta a kemencéket és a szerszámokat, sőt sziklák közé bedugva a recepteket is.
Tovább nyomozva Wernigerodéban rátalált Katharina Schrader mézeskalácsos nő nyomára, akinek egy bizonyos Hans Metzler udvarolt. 1647-ben Katharina Schrader egy éjszaka elmenekült Wernigerodéből és a spessarti erdőben vett egy házat, ahol mézeskalács-sütödést rendezett be. Egyre-másra találta ki és készítette mézeskalácsait – vásárokra, kolostoroknak, úriházaknak. Kitalálta a töltött mézeskalácsot, készített merseburgi szerecsendiósat, bambergi módra kandírozott, szirupos mézest, gelnhauseni leckerlit. Olyan jól ment az üzlete, hogy megirigyelték. Metzler följelentette boszorkányság vádjával a gelnhauseni városi bíróságon. Az iratok szerint söprűnyélen lovagol, embereket csal el magához, bezárja, meghizlalja és megeszi őket. Tudjuk, milyen borzasztó következményei voltak abban a korban a boszorkányság vádjának. Katharina védekezett, tagadott, még a hüvelyszorítóval kínoztatva is. Tudta, hogy ha boszorkánynak nyilvánítják, máglyán égetik el. Végül felmentették.
Hans Metzler azonban nem nyugodott bele az ítéletbe, húgával, Gretellel elment, megtalálta az erdőben Katharina házát, rátört, megölte, és az egyik még meleg kemencébe belenyomta. Metzler, aki udvari szállító volt Nürnbergben, büntetlenül sütötte tovább mézeskalácsait.
Az 1978-ban Frankfurtban megjelent könyvben fényképekkel igazolva találhatók meg a tárgyi és írásbeli dokumentumok, így az 1651. évi boszorkányper iratainak borítólapja is.
Forrás: Rudnay János -Beliczai László: Mézkönyv
Tanulság:? Mindig csak az idő múlásával válik bizonyossá,hogy amiben hittünk és igaznak gondoltunk azt jól gondoltuk-e, vagy csak egy jól kifundált mese volt:)
Sokszor ami rosszat megélünk, idővel kiszínezve szépnek látjuk. Sőt, bizonygatjuk magunkban, hogy akkor csak félreértettünk mindent, és valójában minden szép és jó. Ez egy másik tanulság... :-)
VálaszTörlésNo igen, az idő és az ember memóriája ilyen "csodákra" is képes :)
VálaszTörlés