Mi is az igazság Jancsi és Juliska gyermekkorunkból jól ismert történetéből? A választ megadjuk, de gyengébb idegzetű olvasóinknak nem ajánljuk elolvasásra.
Vigyázat! Szigorúan felnőtteknek való történet!
Frankfurt közelében fekszik a spessarti erdő, azon a vidéken gyűjtötték a Grimm testvérek Jancsi és Juliska meséjét a mézeskalács házzal és a boszorkánnyal. Jancsi és Juliska szegény favágó gyermekei voltak. A parasztháborúk idején olyan nagy volt a nyomor, hogy a szülők elhatározták, kiviszik a gyerekeket az erdőbe és ott sorsukra hagyják őket. A mesét mindenki ismeri.
Egy Hans Traxler nevű tanító a helyszínt alaposan végigtanulmányozva 1978-ban könyvet írt Die Wahrheit über Hänsel und Gretel (Az igazság Jancsiról és Juliskáról) címen, amelyben beszámol arról, hogy megtalálta a favágó házát, megtalálta a két erdővágás közötti nyiladékot, amelyen „állítólag” apjuk vezette a gyerekeket, megtalálta a kemencéket és a szerszámokat, sőt sziklák közé bedugva a recepteket is.
Tovább nyomozva Wernigerodéban rátalált Katharina Schrader mézeskalácsos nő nyomára, akinek egy bizonyos Hans Metzler udvarolt. 1647-ben Katharina Schrader egy éjszaka elmenekült Wernigerodéből és a spessarti erdőben vett egy házat, ahol mézeskalács-sütödést rendezett be. Egyre-másra találta ki és készítette mézeskalácsait – vásárokra, kolostoroknak, úriházaknak. Kitalálta a töltött mézeskalácsot, készített merseburgi szerecsendiósat, bambergi módra kandírozott, szirupos mézest, gelnhauseni leckerlit. Olyan jól ment az üzlete, hogy megirigyelték. Metzler följelentette boszorkányság vádjával a gelnhauseni városi bíróságon. Az iratok szerint söprűnyélen lovagol, embereket csal el magához, bezárja, meghizlalja és megeszi őket. Tudjuk, milyen borzasztó következményei voltak abban a korban a boszorkányság vádjának. Katharina védekezett, tagadott, még a hüvelyszorítóval kínoztatva is. Tudta, hogy ha boszorkánynak nyilvánítják, máglyán égetik el. Végül felmentették.

Az 1978-ban Frankfurtban megjelent könyvben fényképekkel igazolva találhatók meg a tárgyi és írásbeli dokumentumok, így az 1651. évi boszorkányper iratainak borítólapja is.
Forrás: Rudnay János -Beliczai László: Mézkönyv
Tanulság:? Mindig csak az idő múlásával válik bizonyossá,hogy amiben hittünk és igaznak gondoltunk azt jól gondoltuk-e, vagy csak egy jól kifundált mese volt:)
Sokszor ami rosszat megélünk, idővel kiszínezve szépnek látjuk. Sőt, bizonygatjuk magunkban, hogy akkor csak félreértettünk mindent, és valójában minden szép és jó. Ez egy másik tanulság... :-)
VálaszTörlésNo igen, az idő és az ember memóriája ilyen "csodákra" is képes :)
VálaszTörlés