2024. április 22., hétfő

 Márai Sándor: HALOTTI BESZÉD


Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk.
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet?…
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat.
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz, és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A „pillangó”, a „gyöngy”, a „szív” – már nem az, ami volt,
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasol, és azt feleli: oké.
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„A halál gyötrelmei körülvettek engemet!…”
Az ohiói bányában megbicsaklik kezed,
A csákány koppan, és lehull nevedről az ékezet.
A tyrrheni tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát.
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: „Nem lehet, hogy oly szent akarat…”
De már tudod! Igen, lehet… És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét,
Látni való, untatja a sok okmány és pecsét. –
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fényképe áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?… Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„Az nem lehet, hogy annyi szív…” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú üzenetet.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, élsz?… Valahol?… És ha máshol nem is,
Testvéreid szívében élsz?… Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „Testvért testvér elad…”
Egy hang aléltan közbeszól: „Ne szóljon ajakad…”
Egy másik nyög: „Nehogy, ki távol sír e nemzeten…”
Még egy hörög: „Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől: miért?
Vagy: „Rosszabb voltam, mint ezek?…” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román… Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet,
A rádióaktív hamu mindent betemet.
Tűrd, hogy már nem vagy ember ott, csak osztályidegen,
Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten,
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt, s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség.
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet,
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat,
Ne mukkanj, amikor a boss megszámolja fogad.
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt –
Mert ez maradt. Zsugorian még számba veheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet,
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet,
És elszáradnak idegeink, elapad vérünk, agyunk,
Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk?
Íme, por és hamu vagyunk.
(1951.nyara)

2020. április 17., péntek

Reményik Sándor: Egyszer talán majd mégis vége lesz



És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez. 

A régi hithez, a régi házhoz -
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,

És számon mit se kér, kit se átkoz.
 
A mappás talán új térképet ír,
De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.
 
Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.


2018. december 2., vasárnap

A tenger

Sajnos ennek a gyönyörű zenének nem tudom az előadóját,  csak azt,  hogy egy hagyományos örmény hangszeren játsszák,  aminek csodálatos hangja  van.  Hallgassátok szeretettel 



2018. szeptember 24., hétfő

Ed Sheeran - Perfect Symphony (with Andrea Bocelli)

Aranyosi Ervi: Üzen az ősz



Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Minek a lázas rohanás?
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
érintsen meg bűvös varázs.

Ne rohanj el az élet mellett,
engedd a szépet hatni rád.
Akik megállnak, szépre lelnek,
azokkal megáll a világ.

Mikor lassulsz lecsendesülve,
a lelked is életre kel.
Nem erőlködsz nekifeszülve,
a lét értelmét éred el!

Hagyod, hogy vigyen áramlása,
s eljuttat céljaid felé.
Segít a szíved dobbanása,
s vágyad az utat meglelé.

Nem is kell megkeresni módját,
csak csendben, várni, hogy legyen.
Nem kell “harccal legyőzni Tróját”,
s átmászni minden gond-hegyen.

Nem kell balgán sikerre törni,
harcban legyőzni másokat.
Elég egy székben hátradőlni,
s teremni hagyni álmokat.

Szebbet teremthetsz szeretettel,
lélekből kapva az erőt.
Szebb világot alkot az ember,
békéset, s tisztán élhetőt.

Nem hajt tatár, anyagi érdek,
szíved csak szépre éhezik.
Érzéseid vonzzák a szépet,
amely úgyis megérkezik.

Engedj el végre minden görcsöt,
s hagyd, hogy a csónakod vigyen.
A pillanat, ha lazán töltöd,
úrrá lesz minden irigyen.

Álmodj nagyot, álmodj merészet,
s figyeld, a gondolat teremt!
Valóra váltja az egészet,
neked adva a végtelent.

Üzen az Ősz: – Nyugodj le végre!
Engedd csak szállni az időt!
Ülj le egy padra, nézz fel az égre,
figyeld a vágyad, s hagyd hatni őt!

2018. február 15., csütörtök

Kovács László: Megfejthetnél


Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy tavasszal zsongva
méhek szállnak a roppanó lombra,
s a napsugárból megint mézed leszek.
Konok hitemmel megyek veled!
Csendesen, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.

Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy nyáron halomba
szárad az élet tékozló gondja,
s a kóróból ismét élet leszek.
Ezzel a reménnyel megyek veled.
Csendesen, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.

Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy ősszel a dombra
felkúszik kacajunk százezer foltja,
hogy szemedben ismét szép legyek.
Szerető, teremtő képzelet.
Csendes, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.

Megfejthetnél engem!
Megfejthetnél, ahogy télen a hóra
arcom rajzolja fagyoknak tolla,
hogy így legyek…
Még legyek neked!
Csendesen, mint a fellegek,
ott, ahol feledni nem lehet.

Hatvan, 2016. március 27.

2018. január 13., szombat

Jancsi és Juliska igaz története


Mi is az igazság Jancsi és Juliska gyermekkorunkból jól ismert történetéből? A választ megadjuk, de gyengébb idegzetű olvasóinknak nem ajánljuk elolvasásra.
Vigyázat! Szigorúan felnőtteknek való történet!
Frankfurt közelében fekszik a spessarti erdő, azon a vidéken gyűjtötték a Grimm testvérek Jancsi és Juliska meséjét a mézeskalács házzal és a boszorkánnyal. Jancsi és Juliska szegény favágó gyermekei voltak. A parasztháborúk idején olyan nagy volt a nyomor, hogy a szülők elhatározták, kiviszik a gyerekeket az erdőbe és ott sorsukra hagyják őket. A mesét mindenki ismeri.
Egy Hans Traxler nevű tanító a helyszínt alaposan végigtanulmányozva 1978-ban könyvet írt Die Wahrheit über Hänsel und Gretel (Az igazság Jancsiról és Juliskáról) címen, amelyben beszámol arról, hogy megtalálta a favágó házát, megtalálta a két erdővágás közötti nyiladékot, amelyen „állítólag” apjuk vezette a gyerekeket, megtalálta a kemencéket és a szerszámokat, sőt sziklák közé bedugva a recepteket is.
Tovább nyomozva Wernigerodéban rátalált Katharina Schrader mézeskalácsos nő nyomára, akinek egy bizonyos Hans Metzler udvarolt. 1647-ben Katharina Schrader egy éjszaka elmenekült Wernigerodéből és a spessarti erdőben vett egy házat, ahol mézeskalács-sütödést rendezett be. Egyre-másra találta ki és készítette mézeskalácsait – vásárokra, kolostoroknak, úriházaknak. Kitalálta a töltött mézeskalácsot, készített merseburgi szerecsendiósat, bambergi módra kandírozott, szirupos mézest, gelnhauseni leckerlit. Olyan jól ment az üzlete, hogy megirigyelték. Metzler följelentette boszorkányság vádjával a gelnhauseni városi bíróságon. Az iratok szerint söprűnyélen lovagol, embereket csal el magához, bezárja, meghizlalja és megeszi őket. Tudjuk, milyen borzasztó következményei voltak abban a korban a boszorkányság vádjának. Katharina védekezett, tagadott, még a hüvelyszorítóval kínoztatva is. Tudta, hogy ha boszorkánynak nyilvánítják, máglyán égetik el. Végül felmentették.
Hans Metzler azonban nem nyugodott bele az ítéletbe, húgával, Gretellel elment, megtalálta az erdőben Katharina házát, rátört, megölte, és az egyik még meleg kemencébe belenyomta. Metzler, aki udvari szállító volt Nürnbergben, büntetlenül sütötte tovább mézeskalácsait.
Az 1978-ban Frankfurtban megjelent könyvben fényképekkel igazolva találhatók meg a tárgyi és írásbeli dokumentumok, így az 1651. évi boszorkányper iratainak borítólapja is.
Forrás: Rudnay János -Beliczai László: Mézkönyv

Tanulság:?  Mindig csak az idő  múlásával  válik bizonyossá,hogy amiben hittünk és igaznak gondoltunk azt jól gondoltuk-e, vagy csak egy jól  kifundált mese volt:) 

2017. december 20., szerda

József Attila: Hidd el.....


Hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipőhöz vagy vegytisztító intézethez, mégiscsak másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak gyufát se gyújtani, ha így megy tovább, nem törődöm vélük. 
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vízben fürdetem gondolataimat, így lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nőnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplő ruhákat gondosan őrizzük meg,
hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.

2017. szeptember 20., szerda

József Attila: Ad sidera



Anyám, ki már a messzi végtelen vagy
S nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,
Nem sápadsz el, ha szűkös este int,
Hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.
Anyám, ki már a néma végtelen vagy
S borús szemed fiadra nem tekint,
Ó meg ne lásd az ólom-öklű Kínt -
Miatta zúg e tört, betegre vert agy.
Anyám, falatkenyért sem ér az élet!
De nagy hitem van s szép jövőnek élek:
Ne ordítson pénzért gyerektorok
S tudjon zokogni anyja temetésén.
S ne rúgjon még az Ember szenvedésén
A Pénz.

Fazekas László: Őszi eső



Ott kint szálas eső,
csorran a csorba eresz.
Őszi tücsök makacsul,
szüntelenül neszez.
Itt bent már egyedül
nézem, mit vet a fény:
bálna-e, hattyú-e vagy
szép mesebeli lény?
Óra ketyeg, már éjszaka
kullog a szembeni dombon.
Alszik a kis ház, alszik a
kis kutya is a rongyon.

2017. március 8., szerda

LP - Too Much, LP - Lost on you

Ebben a pici  nőben olyan hang van,  hogy nem tudok betelni vele napok óta.  Remélem kedves Látogatóm, hogy tetszeni fog :)






2017. január 30., hétfő

Viszockij: Nem szeretem..... Sz. Gábor Ágnes fordítása


Nem szeretem, ha fatális a vége,
 az élet sosem fárasztó nekem. 
 Bármelyik évszak, nem szeretem mégse, 
ha piálok vagy betegeskedem. 
Nem szeretem a jéghideg cinizmust,
 a rajongásnak sem vagyok híve, 
sőt, utálom, ha más a levelembe
 vállam fölött lopva pillant bele.
 
Nem szeretem, amikor közbevágnak,
 vagy megszakítják a beszélgetést.
 Nem szeretem, ha hátamba kést vágnak,
 de a lövést sem – mint védekezést.
 A pletykát gyűlölöm – bármely alakban,
 a kétség férgét, a bálványozást,
 vagy hogy folyton visszafelé haladnak,
 vagy vassal üveg-zúzó rombolást.
A tespedt önbizalmat ki nem állom,
 akkor inkább ne legyen semmi fék! 
A „becsület” szót elfeledték: bánom!
 -- s hátába ütött rágalom az ék.
 Mikor némelyek tört szárnyait látom, 
nincs sajnálat bennem, s tudod, miért.
 Erőszak vagy erőtlenség: utálom,
 de kár a megfeszített Krisztusért.
Nem szeretek látszani gyáva bábnak,
 felbőszít, ha ártatlant bántanak. 
Nem szeretem, ha a lelkembe másznak, 
hogy beléköpve megalázzanak. 
Nem szeretem a manézst, 
az arénát, hol ár és érték dől el helycserén.
 Jöhetnek tőlem mégoly változások, 
mindezt nem fogom megszeretni én!
(2017.01.29.)

2016. október 12., szerda

Nagy Bandó András: Nélküled, veled



Szüntelen velem légy, 
de maradj észrevétlen, 
halmozz el étkekkel, 
és hagyjál szomjan, étlen. 

Ne láncolj magadhoz, 
de marasztalj, ha mennék, 
zárj be börtönödbe, 
és légy állandó vendég. 

Változz át naponta, 
de maradj meg ilyennek, 
kívánj meg percenként , 
s hagyd, hogy megpihenjek. 

Lehetsz drága terhem, 
de ne légy a terhemre, 
engedd, hogy szárnyaljak, 
és húzz le földközelbe. 

Elvihetnek tőlem, 
tudd, hogy visszaveszlek, 
maradj a szolgálóm, 
s királynőmmé teszlek. 

Hagyj mindig magamra, 
és maradj velem naphossz, 
hozzám lehetsz hűtlen, 
de légy hű magadhoz.