2009. november 27., péntek

Nemes Nagy Ágnes: Diófa


Néha alig lelem magam, úgy egybenőttem
veled a hasító, kérgesítő időben.
Árnyékát lombhajad szelíden rámveti,
s ágas-eres kezem visszafelel neki.
Idegzetem fölött s nyíló agyam alatt
te vagy a szép sudár, mely földből égbe hat,
gyökerem nem remeg, s virágom friss, mióta
te tartasz, barna törzs, te, nagyszemű diófa.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)