2010. január 29., péntek

Baranyi Ferenc: Porvers

Száva Sándor festménye: Elhagyatva




        Akit egyszer porig aláztak:
      porig kell azért lehajolni,
      a méltósága-vesztett sorshoz
      méltósága-vesztve igazodni.


      Előtted ember ráng a porban?
      Megértem, belerúgni könnyebb.
      Még emberibb átlépni rajta
      könnyed sikkjével a közönynek.


      Mentséged is van, ha a lelked
      bátortalan feddése rád vall?
      másokért őrzött tisztaságod
      nem szennyezheted más porával.


      Ha lehajolsz, még orra bukhatsz,
      és hát derekad roppanó is,
      ápolt tüdődet is belepné
      a talajmenti szilikózis,
      hát nem hajolsz porig, ha porból
      akármi hív: kincs, ócska holmi...


      Pedig akit porig aláztak -
      porig kell azért lehajolni. 

2 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett ,és megérintett ez a vers!
    Kevés ember hajol le a porba alázottat fölemelni.
    Mit szólnának mások,még majd ővele azonosítanák...ugyan,kinek hiányzik....
    Sajnos ezek vagyunk!

    VálaszTörlés
  2. Ez nagyon igaz Monik, pedig hogy egy közhellyel éljek, senki sem tudhatja, mit hoz a holnap, hisz néha csak cérnaszál óv meg bármelyikünket a porbahullástól. Mennyivel szebb lenne, ha az embert tisztelnénk egymásban.
    Nem tudom megtaláltad-e nálam ezt a Fodor Ákos haikut, ezért inkább beírom ide:


    Ecce Homo

    állva szomszédos
    pellengéreken: m é l y e n
    megvetjük egymást

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)