Viktor Lazlo: Canoe Rose

Müller Péter: Lábnyomaid pora

Azt mondod, látod és azt mondod, érted. De azt, hogy miért van, mégis újra kérded. Kerestél, kutattál, s feltártál sok csodát, De nem találtál többet, mint lábnyomaid porát. Mert szemeddel mindig a távolt kutattad, És a célokat mindig másoknak mutattad. Nem vetted észre, hogy a véletlen csodája Benned van elrejtve, s nem a nagyvilágban. Nem. Nincs az útnak vége, csak a tükrön át kell lépni, Meg kell tanulnod most önmagadra nézni. Te magad változz, hogy a titok örök fénye Felragyogjon Benned és felébredjél végre. Légy a csend mestere, bírd tudatod szóra, És a legmerészebb álmaid válnak valóra.

Kosztolányi Dezső: Tavaszelő

Március 7.-e van és délután pillanatok alatt fehér lett a táj a sűrű hóeséstől. Nem akarja megadni magát a tél, még erőlködik, pedig lassan összeszedhetné már a sátorfáját, hogy helyet adjon a tavasznak.

Maradj, maradj, bús téli alkony,
ne vond még vissza sugarad!
Ha lábadozva elsötétülsz,
szerelmes szívem megszakad.

A lég oly enyhe, oly fuvalmas,
a nap vígan bukik elő,
tavaszruhában andalog már
az álmodó járó-kelő.

A sima, langyos fuvalomra
kinyilanak az ablakok,
a halk, búcsúzó sárga fényben
sok régi utca s ház ragyog.

Száz édes emlék ébred újra:
a drága múlt, az ifjúság,
gyermekszerelmünk, szűzi álmunk,
a lázas és dicső tusák.

Mind búsan elmerengve járunk,
szívünk sok emléktől nehéz;
ami szemünkbe forr s cikázik,
a sejtelem ködébe vész.

A jég ropog, s alóla zúgva
ezüst kacajjal jő a víz,
tavasz lesz, úgy mint régen egykor,
s e szó a múlt honába visz.

Szemünk meredt, a múltba réved,
ragyog a kék-sugáros ég,
a sárga hóvizen lebegve
szétpattan egy-egy buborék.

A szél fú s érzi méla lelkünk,
a kikelet fuvalma az...
És nézzük összetett kezekkel,
hogy érkezik meg a tavasz.

Az igazi nő: Müller Péter

Az igazi nőnek csak a szemét nézd, és azt sem kívülről, hanem a lelke felől. Először meg kell érezni a lelkét. Ha a lelke felől nézed, az első réteg a félelem, a múlt és a jelen sebei. Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor láthatod a második réteget, a gyengédséget, a cirógatás vágyát. Ha ezt is látod, a harmadik rétegben látod az öröm pajkosságát, a negyedikben a harag villámait, az ötödikben a harmónia vágyát,a hatodikban a gyönyör cirógatását, és a hetedikben azt a szeretetet, ami teljesen a Tied. Minden igazi nő hét fátyoltáncot táncol, és régen elvesztél, ha a fátylat, a keblei halmát, vagy a csípőjét nézed. Csak a szemét nézd, a teljesen ruhátlan lénye, az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól görnyedő teste minden apró titka a szemében van.

Ofra Haza -- Yerushalayim Shel Zahav

Úgy gondolom, hogy ez a csodás hangú énekesnő nem maradhat ki a kedvencek közül. A mostani fiatalok nem biztos, hogy emlékeznek rá, hisz nagyon fiatalon - 43 évesen - ment el 2000-ben. Hallgassátok szeretettel.

Az öreg kakas

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas. A tyukász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani. El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki imígyen szólt öreg társához: - No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot! Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen állt a kérdéshez... - Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi! - Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz! - Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat... - Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égővörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz. - Azért próbát tehetnénk... - ... próbát? - Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk! - Versenyt? Futni? Veled? - Persze. Korunk a verseny kora, miért ne? Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny... Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre... A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben újratöltötte a puskáját: - Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti....