| Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas. A tyukász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani. El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki imígyen szólt öreg társához: - No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot! Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen állt a kérdéshez... - Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten is. Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi! - Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas - Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen alantas alkuba? Enyém mind a száz! - Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem haszontalanul öreg napjaimat... - Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égővörös tarajomnak, érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a te korodban nyomomba se érhetsz. - Azért próbát tehetnénk... - ... próbát? - Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk! - Versenyt? Futni? Veled? - Persze. Korunk a verseny kora, miért ne? Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására megkezdődött a verseny... Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a fiatal kakas véres tollcsomóként kenődött föl a kerítésre... A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben újratöltötte a puskáját: - Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti.... | ||
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)