2010. május 30., vasárnap

Haunting, Ethereal Cello Music by Adam Hurst

Ha cselló hangját hallom, mindig ugyanaz a kép ugrik be.. Egy nyitott ablakon lengeti a függönyt a szellő, a szobából cselló édes-bús hangja szárnyal a magasba, messze a felhők fölé, elérhetetlen magasságokba... Hunyd be a szemed,  és csak a zenére figyelj, hogy repít!:)

2010. május 29., szombat

Kreatív blogger díjat kaptam

Ma igazán nagy meglepetés ért, mikor megnyitottam a levelezésem.
Katától Kreatív blogger díjat kaptam:-))  HANGTALAN MESÉK
Katának nagyon köszönöm díjat, nagy -nagy örömöt szerzett nekem a bizalmával:)




Hogy mennyire lennék kreatív? Hát ezzel akadnak kétségeim:) - ha a mostani esetet veszem csak, hogy mennyire botladozom és bukdácsolok egy-egy ilyen sima "linkeld be és tedd ide, vagy oda feladatnál... Nos bénázom én eleget egy-egy,  másnak alap feladat megoldásánál:-) Mindig megcsodálom néhány bloggoló csodásan megszerkesztett művét és talán egyszer majd valami hasonlót, ha nem is olyan szépet szeretnék "kreatívkodni", mint ők,



akiket én szeretnék megajándékozni egy Kreatív blogger díjjal.

Nézzük csak, mi maradt ki a játékszabályokból, amik a következők:

SZABÁLYOK:

1. Meg kell köszönni a díjat, attól akitől kaptam.
2. A logót ki kell tenni a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 embernek.
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról.  

Isten malmai lassan őrölnek, így most másnap folytatom ezt a beírást, tegnap valahogy mindig közbejött valami és nem értem a végére.  
Talán ösztönösen is halogattam az utolsó láncszemet, ami még teljesítetlen maradt a "játékszabályokból", mert nagyon utálok magamról beszélni. Azt hiszem bennem is azok a tulajdonságok találhatók meg, mint az emberek nagy többségében. Néha liberális, másszor már-már "keménykalapos konzervatív", ugyanakkor a lelke mélyén mindig is középretartó, a szélsőségeket kerülő,  a harmóniát kereső és szerető ember vagyok. Szeretem a társaságot, a vidámságot, és szükségem van néha a magányra, a gondolkodásra, elmélyülésre, ha csak annyi időre is, míg keresek és felteszek egy blog bejegyzést. Kedvelem ha a környezetemben, az életemben helyén vannak a dolgok. Határozott és néha teljesen infantilis egyéniségem nem lepi meg a környezetem, így fogadnak el és azt hiszem így szeretnek. A szürkeséget viselem talán a legnehezebben, és a langyos dolgokat. Szóval megtalálható bennem is a fény, és az árnyék (remélem a második nem egyenlő a sötétséggel:))) 
Még jó, hogy nem szeretek magamról beszélni, képzeld el, ha szeretnék, mennyi zagyvaságot összehordanék azért, hogy a kötelező 7 dolgot leírjam magamról, amit szerintem most már bőven túlléptem:))




2010. május 26., szerda

Tátrai Band: Hajnali szél

Fodor András: Tested kenyerén


Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.

Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.

Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.

Bella István: Maradj velem



Dobol az eső. Hogy esik
Maradj velem még reggelig
akad talán számodra ágy
szék is rárakni ruhád

Mellém is fekhetsz. Fekhelyem
mert itt vagy puhábbra vetem
csönddel bélelem boldogabb
holdakat gyújtok mint a nap

És hallgatok mert jól esik
hallgatom szívveréseid
mint csitul némul el a harc
amíg hajadal betakarsz

Már nem is kéne mondani
csak hallani csak hallani
Dobol az eső. Hogy dobog
Benned zuhog. Bennem zuhog

2010. május 20., csütörtök

Garai Gábor: Töredékek a szerelemről




 
 
Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.

           *

Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón - te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
                     Akkor is neked
köszönök mindent - s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.

          *

Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.

          *

Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.

         *

Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
                        feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. -
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.

        *

Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.

        *

Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek...

        *

És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

2010. május 12., szerda

Márai Sándor: Füveskönyv


Önmagamról
 
Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

Janis Joplin: Cry Baby

Kovács Ákos: Dal egymásnak

 
Ha fölényesnek látszom
itt egy vallomás:
a helyedben nem lehetne más
mert van bennem hűség
és van ragaszkodás.

Szavam annak szól
akit illet:
felemelt engem az ihlet
meghatódtam
ahogy forrni kezd
a tőkén felejtett gerezd
de úgy mozdul
bennem minden
szavadra az élet
terebélyes bokra
mintha mindegy volna
merről fúj a szél.

Belőled az igazság beszél.

Eltűröd, hogy meggyötör
az öröm, ha felszínedre tör
és mosolyogsz, ahogy a fájdalom
mint verejték csorog a hátadon.

Megleped magad velem:
ajándékod teremtő szerelem
napjaid közé hűség vegyül
majd megkövül.
De él és örökkön ragyog
most nincs több szavam
fáradtan boldog vagyok.

2010. május 4., kedd

Cheb Khaled: Aicha

Osho gondolatai az ember egyedülállóságáról

"Az összehasonlítás teremti meg az alsóbbrendűség és felsőbbrendűség ideáit. Amikor nem hasonlítgatsz, minden alsóbbrendűség és minden felsőbbrendűség eltűnik. Akkor csak vagy - egyszerűen csak vagy. Egy kis bokor, vagy egy nagy, hatalmas fa... az nem számít - te te vagy. Rád van szükség. Egy fűszálra épp akkora szükség van, mint a leghatalmasabb csillagra. Anélkül a fűszál nélkül Isten kevesebb lenne. Erre a madárdalra éppen annyira szükség van, mint bármelyik Buddhára. A világ kevesebb és szegényebb volna, ha ez a madár eltűnne belőle.
Nézz csak körül. Mindenre szükség van, és mindennek megvan a maga helye. A világ egy szerves egység: senki sincs feljebb, és senki sincs lejjebb, senki sem felsőbbrendű, és senki sem alsóbbrendű. Mindenki összehasonlíthatatlanul egyedülálló."

 

Veronica A.Schoffstall gondolatai

Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt
a kézfogás és az önfeladás között.
És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos
a szerelemmel és a társaság a biztonsággal.
És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét
és a bók nem esküszó.

És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával,
nem pedig a gyermek kétségbeesésével.
És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd,
mert a holnap talaja túl ingatag ehhez.
Egy idő után kitapasztalod, hogy még a
napsugár is éget, ha túl sokáig ér.

Műveld hát saját kertecskédet,
magad ékesítsd fel a lelked,
ne mástól várd, hogy virágot hozzon neked.
És tanuld meg, hogy valóban nagyon sokat kibírsz.
Hogy valóban erős vagy.
És valóban értékes.

2010. május 1., szombat

Anyák napja



Ma, mikor kilátogattunk hozzád a nővéremmel, felidéztük a régi anyák napi reggeleket, amikor izgalommal telve, titokban hatalmas virágcsokrot gyűjtöttünk, hogy felköszönthessünk. Mennyire mást jelentett a mai napon már ez a fogalom, hogy Anyák napja.  Az öröm, és az izgalom elmúlt, hisz már csak az emlékezés virágait és nem a köszöntést vihettük el hozzád:-((


 
 

Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal. (Még ha az a mosoly néha el is halványult egy kicsit). Pam Brown