2010. május 26., szerda

Fodor András: Tested kenyerén


Hogy tested fehér kenyerét
megosztottad velem,
ne legyen adományod,
ne legyen érdemem.

Legyen eleve rendelés,
a sors bocsánata,
amért a pusztulás elől
kitérnünk nincs hova.

Mert nem ott volt a kezdet,
hogy megtaláltalak,
te nyitottad ki értem
magányosságodat,

és nem lopás, nem önzés,
ha magam rád fonom,
bőrömön átparázslik
minden tulajdonom.

Míg ujjad fűzfarácsa
tarkóm kosárként óvja meg,
a hanyatló erő is
hozzád visz közelebb.

Bár fölsebez a hajnal,
megalvadt csönd az éj,
míg testünk kettős vérköre
forog, szoríts, ne félj.

Mit ér a léten-túli hit,
a vak remény mit ád?
Utaztunk egymás áramán, - nekünk
már nem kell más világ.

2 megjegyzés:

  1. KEDVES LILI!!!
    MINDIG ÖRÜLÖK HA MEGLÁTOGATSZ ÉS ÉN IS SZÍVESEN JÖVÖK HOZZÁD...
    KREATÍV BLOGGER DÍJAT KÜLDTEM NEKED...
    http://hangtalanmesek.blogspot.com/2010/05/dijat-kaptamkoszonom.html
    KATA

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kata!:)
    Nagyon megtisztelő, hogy gondoltál rám és igazán örülök a díjnak, köszönöm Neked:)
    Szívesen töltöm én is "nálad" az időm, hisz mindig találok valami lelkemhez közelállót:-)

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)