2010. június 16., szerda

Fodor Ákos: Vakvágta

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz - pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, avégre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra.

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg - megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem,
ÉBREDJ VELEM!

4 megjegyzés:

  1. Ez a vers leírhatatlanul csodás, igaz, és egyedi.

    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Vanessza, hogy itt voltál, és örülök, hogy tetszik:) Én is szívesen megnézném a blogod, de nem találtam rá hivatkozást.

    VálaszTörlés
  3. Most látom milyen vaktyúk vagyok, hisz van több is, estére bekukkantok hozzád:))

    VálaszTörlés
  4. Szia! :)

    Három blogom is van... ömmm.. rákattintasz az arcomra, ott kijön a profilom, és fel ven benne sorolva mindegik blogom.

    örülök, hogy érdekel :)

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)