2010. augusztus 15., vasárnap

Baranyi Ferenc: Asszony



Nyugalmasabb, mint a kályhatűz benn,
viharosabb, mint a jégeső kinn,
elegánsabb, mint a társaságom,
szegényesebb, mint a szeretőim.

Kívántam nem egyszer a halálát
s szorongtam ezerszer életéért,
vagyonokat tékozol naponta
s esztendőkre osztja be az éhbért.

Átkozom a születése napját
s megáldom az anyát, aki szülte,
parthomoknál tüzesebbre izzít
s őszi sárnál hidegebbre hűt le.

Nyugalmas és viharos, kihívón
elegáns és félszegen szegényes.
Semmirevaló. Pótolhatatlan.
Áfonyafanyar. Cseresznyeédes.

5 megjegyzés:

  1. Inkább arra gondoltam, mikor feltettem, milyen jól összeszedi Baranyi az ember - hisz ez természetesen nemcsak ránk, rátok is jellemző lehet - sokszínűségét és az ezzel kiváltott érzelmeket:) Létezik olyan ember, aki ne érezte volna mindezt az imádottja és egyben gyűlöltje iránt?:))

    VálaszTörlés
  2. Az ember csak ember, nemétől függetlenül, és ettől lesz EMBERI!
    Megtapasztaltam, hogy szeretni akkor tudsz a legjobban, mikor ugyanazt a személyt szívből gyűlölöd is! Tulajdonképpen akkor szereted a legjobban!

    VálaszTörlés
  3. Az előttem író úrnak teljesen igaza van. Az egyik együtt jár a másikkal, és szinte egyek; se eleje, se vége nincs külön-külön. Jó, hogy az emberre jellemzőek ezek, minden negatívum ellenére.

    VálaszTörlés
  4. Igen-igen, néha csak egy hajszál választja el a két érzést. Csak az az ember tud belőlünk ilyen mély érzéseket kiváltani, aki közel áll hozzánk, vagy a legközelebb. És milyen jó a felszabadult örömteli megbocsátás, mikor újra és újra telítődünk szeretettel, a fogcsikorgató, szétmarcangoló gyűlölet után:))

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)