Hát hol van az a 4 folyó?:)) Bizony nálatok, és sok-sok szép helyen:) Még mindig a hatása alatt vagyok, azért hallgatok, mint a sült hal:)) Elég szoros volt a program de így is csak egy kis szeletkét láthattam meg - direkt nem írtam ismerhettem-et - hisz arra tényleg kevés volt az idő. Kalotaszentkirályon volt az első szállás, onnan ellátogattunk Kolozsvárra és Tordára, majd Kibédre "átköltöztünk" és következett Szováta a Medve tó, Parajd, Korond, Farkaslaka, Marosvásárhely és Mikháza, Gyilkos tó és Békás szoros. Régóta készültem már Erdélybe és most végre megvalósult. Elbűvölt a Hargita, a fenyvesek, a mindenhol felbukkanó gyors patakok csobogása. Nagyon szép volt, és azt hiszem valamikor meg kell ismételni, mert nagyon sok minden kimaradt.:)
Bizony, bizony! Én közel harminc esztendeje járom az utat Erdélyben, de még a felét sem tudtam úgy bejárni, hogy csak a kiemelkedően fontos és érdekes helységekről legalább átfogóbb képet alkothassak magamnak. Pedig minden évben, többször is kiruccanok a hegyekbe, a fenyvesek alá, a hegyi falvak távoli részeibe, néha több hosszú napra is. Hiába, mert "mindent" tudni a környezetünkről, az teljesen képtelenség. marad a felületes, néha átszáguldó célba-éréses "kiruccanás", miközben ezernyi érdekes dolog mellett rohanunk el, szó szerint! Egyébként örvendek, hogy megint vagy, még ha sült halakat is emlegetsz. :-)
Ez így van Karesz! Felülünk repülőre, elutazunk hatalmas távolságokra, és nem ismerjük a közelünkben lévő szépségeket, látványosságokat, amik csak karnyújtásnyira vannak tőlünk.
Voltál Csíkszeredában is? Még merre jártatok? Tetszett? Vannak lepusztult helyek ,de vannak gyönyörű vidékek is itt minálunk.Mi meg addig kint voltunk Nálatok Magyarországon,ahol sok kellemes helyen jártunk,de már vágytam a nyugi után.:)
Nem, Monik, Sajnos Csíkszereda kimaradt, egy hét túl rövid volt ahhoz, hogy elmenjünk annyi helyre, amennyit beterveztünk, de így is sok-sok élménnyel gazdagodtam. Nagyon tetszett minden és amin nagyon meglepődtem, az a Marosvásárhelyi Kultúr Palota volt. Meglepő volt tapasztalni, hogy a 3 emeleten csak magyar festők alkotásai vannak, Munkácsytól Pál Lászlóig és az ólomüveg ablakokon szinte megtalálható volt minden nagy magyar Rákóczitól, Liszt Ferencig. Hatalmas élmény volt. Ami kimaradt, arra feltétlenül kell még egy újabb látogatás:)
Ha tehetem minden évben haza látogatok,hiányzanak a hegyek,a patakok csobogása, a szép fenyvesek,a Szent Anna tó,az esti lobogó tűz...Valójában ott töltődök fel,ott tudom feledni gondjaim,bánatom. Csodálatos helyeken jártál ha teheted ismételd meg az utat,nagyon tudnék örülni ha én lennék az idegenvezetőd:)
Teljesen megértelek Ernest, hogy hiányolod őket. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, akit ne varázsolna el az ottani táj szépsége, az égig érő fenyők, a zöldellő dombok és hegyek, a tiszta vízű hangosan csobogó patakok, az ezernyi, vadvirágot látogató pillangó... Az ott élő emberek természetes közvetlensége, kedvessége, ez mind-mind belém ivódott és feltöltötte a lelkem. Mégis úgy érzem, mint az az éhes ember, aki megkóstolt egyszer valami finomat, aminek az ízére évtizedekig is képes visszaemlékezni és keresi, mindig keresi az egyszer már megtapasztaltat.:)) Köszönöm a kedvességed, ha újra "felétek" járunk, lehet, hogy élni fogok az idegenvezetéseddel:)
"Nálunk" jártál Lilike?
VálaszTörlésHa tudtam volna...
Hát hol van az a 4 folyó?:)) Bizony nálatok, és sok-sok szép helyen:) Még mindig a hatása alatt vagyok, azért hallgatok, mint a sült hal:)) Elég szoros volt a program de így is csak egy kis szeletkét láthattam meg - direkt nem írtam ismerhettem-et - hisz arra tényleg kevés volt az idő. Kalotaszentkirályon volt az első szállás, onnan ellátogattunk Kolozsvárra és Tordára, majd Kibédre "átköltöztünk" és következett Szováta a Medve tó, Parajd, Korond, Farkaslaka, Marosvásárhely és Mikháza, Gyilkos tó és Békás szoros. Régóta készültem már Erdélybe és most végre megvalósult. Elbűvölt a Hargita, a fenyvesek, a mindenhol felbukkanó gyors patakok csobogása. Nagyon szép volt, és azt hiszem valamikor meg kell ismételni, mert nagyon sok minden kimaradt.:)
VálaszTörlésBizony, bizony!
VálaszTörlésÉn közel harminc esztendeje járom az utat Erdélyben, de még a felét sem tudtam úgy bejárni, hogy csak a kiemelkedően fontos és érdekes helységekről legalább átfogóbb képet alkothassak magamnak. Pedig minden évben, többször is kiruccanok a hegyekbe, a fenyvesek alá, a hegyi falvak távoli részeibe, néha több hosszú napra is. Hiába, mert "mindent" tudni a környezetünkről, az teljesen képtelenség. marad a felületes, néha átszáguldó célba-éréses "kiruccanás", miközben ezernyi érdekes dolog mellett rohanunk el, szó szerint!
Egyébként örvendek, hogy megint vagy, még ha sült halakat is emlegetsz. :-)
Ez így van Karesz! Felülünk repülőre, elutazunk hatalmas távolságokra, és nem ismerjük a közelünkben lévő szépségeket, látványosságokat, amik csak karnyújtásnyira vannak tőlünk.
VálaszTörlésVoltál Csíkszeredában is?
VálaszTörlésMég merre jártatok?
Tetszett?
Vannak lepusztult helyek ,de vannak gyönyörű vidékek is itt minálunk.Mi meg addig kint voltunk Nálatok Magyarországon,ahol sok kellemes helyen jártunk,de már vágytam a nyugi után.:)
Nem, Monik, Sajnos Csíkszereda kimaradt, egy hét túl rövid volt ahhoz, hogy elmenjünk annyi helyre, amennyit beterveztünk, de így is sok-sok élménnyel gazdagodtam. Nagyon tetszett minden és amin nagyon meglepődtem, az a Marosvásárhelyi Kultúr Palota volt. Meglepő volt tapasztalni, hogy a 3 emeleten csak magyar festők alkotásai vannak, Munkácsytól Pál Lászlóig és az ólomüveg ablakokon szinte megtalálható volt minden nagy magyar Rákóczitól, Liszt Ferencig. Hatalmas élmény volt. Ami kimaradt, arra feltétlenül kell még egy újabb látogatás:)
VálaszTörlésHa tehetem minden évben haza látogatok,hiányzanak a hegyek,a patakok csobogása, a szép fenyvesek,a Szent Anna tó,az esti lobogó tűz...Valójában ott töltődök fel,ott tudom feledni gondjaim,bánatom.
VálaszTörlésCsodálatos helyeken jártál ha teheted ismételd meg az utat,nagyon tudnék örülni ha én lennék az idegenvezetőd:)
Teljesen megértelek Ernest, hogy hiányolod őket. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember, akit ne varázsolna el az ottani táj szépsége, az égig érő fenyők, a zöldellő dombok és hegyek, a tiszta vízű hangosan csobogó patakok, az ezernyi, vadvirágot látogató pillangó... Az ott élő emberek természetes közvetlensége, kedvessége, ez mind-mind belém ivódott és feltöltötte a lelkem. Mégis úgy érzem, mint az az éhes ember, aki megkóstolt egyszer valami finomat, aminek az ízére évtizedekig is képes visszaemlékezni és keresi, mindig keresi az egyszer már megtapasztaltat.:)) Köszönöm a kedvességed, ha újra "felétek" járunk, lehet, hogy élni fogok az idegenvezetéseddel:)
VálaszTörlés