2011. február 9., szerda

Emlékedre

A honvágy szívet megdobogtató érzése akkor is jelen van, ha nem szeljük át az óceánt. Vágyunk vissza a gyermekkor felhőtlen boldogságába, oda ahonnan indultunk. Kirepülünk a fészekből az új környezetbe, mert elvágyunk és örökké visszavágyunk. Közben sok-sok hatás ér bennünket, új emberek, új környezet, új érzések. Változunk és ugyanakkor változik a "fészek" is, de még mindig jó, fájdalmasan jó érzés visszavágyni. Még csak a közelében vagyunk, de már erősebben dobog a szívünk, mert még mindig van kihez "hazamenni". És egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor az otthon ölelő karjai helyett a gyász tanácstalan hideg csendje fogad. Zavarodottan keressük a régi érzést, újra és újra próbáljuk átélni, de soha többé nem lesz ugyanaz. Akkor föleszmélünk és az új fészek felé fordulunk, nekünk ott kell a meleget biztosítani. A régit egyre ritkábban látogatjuk, nincs miért. Egyszerre egy újabb fájdalom nyilall belénk és torkunk azért szorul össze, mert már nem vágyunk vissza, örökre elveszítettünk valamit, ami már csak a szívünkben él. 

14 megjegyzés:

  1. Nagyon szép Kedves Lili, nagyon!

    VálaszTörlés
  2. Kedves Lili! Szépen megfogalmaztad....az emlékek velünk élnek és a vágy, a honvágy csak megsárgul...el, nem múlik (szerintem). Üdvözlettel: Ibolya

    VálaszTörlés
  3. Drága Lili!
    Szívettépő elmenni a régi otthon mellett úgy, hogy abban már nem a szeretteink élnek.
    Minden valaha volt melegség rideggé válik azzal, hogy elhagynak bennünket.
    Nagyon szépen leírtad ezt a fájdalmas érzést.
    Ölellek.Magdi

    VálaszTörlés
  4. Amikor Anyám Apám után ment, akkor éreztem azt, hogy felnőtt lettem. Amíg van szülő, amíg van szülői otthon, ahol a gyerek cseperedett, és ahonnan kireppent, addig kívülről is gyerek még, bármennyi idős. Csak meg kell maradni bévül is gyermeknek, és akkor a gyermekkor is megmarad belül, mindenestül...

    VálaszTörlés
  5. Kedves József! tudom - hisz olvastam az írásod - hogy ezt az érzést, már Te is átélted. Köszönöm a bejegyzésed.

    Vadvirág! Az emlékek fontosak mindegyikünk számára, ettől (is) teljes a múltunk, a jelenünk és a jövőnk. Örültem a látogatásodnak,

    Drága Magdi, Ha nehéz is, de elfogadom az élet rendjét, csak néha nagyon fáj a hiány. Ölellek: Lili

    János ! ugyan ez fogalmazódott meg bennem egyik este. Míg az ember fiatal, harcol a felnőtt státuszáért, és a szülők távoztával mégis milyen fájdalmas érzés megélni a kényszeres felnőtté válást.

    VálaszTörlés
  6. Szépen fogalmaztad meg Lili,mélyen átérzem azt a hiányt,amiről írsz!

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm Monik és Erika! Ölellek titeket.

    VálaszTörlés
  8. Szépen megírt gondolatok.

    VálaszTörlés
  9. Szia Lilike:)

    Eppen ma mentem vissza oda , amirol irsz, megha csak emlekben is.Azt hiszem az emlekek latogatasa megviseltebbe tesz, kimeritobb olykor, mert nincs idoponthoz kotve, mint egy vonat.
    En most egy szoritos kezfogast kuldok, mert tudom mirol irsz, a kezembol erezned.

    puszillak Lilike:)

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm L.D!

    Puszi Ágnes:)

    VálaszTörlés
  11. Drága Lili!
    Lelkemből írtad ezeket a szép és megható gondolatokat. Minden szavát átéreztem.
    Szeretettel ölellek.Magdi

    VálaszTörlés
  12. Igen , ismerős ez az érzés, Erdélyben van az én kicsiny szülőhazám,de a honvágy még mindig gyötör, pedig már 20 éve eljöttem onnan, de a drága édesanyám,ma is hiányzik, de hála az Úrnak, nekem még van kihez ,,haza,, menni, de rettegek a gondolatól, hogy meddig lesz még kihez menni? a régi otthon, a szülőkkel szép.

    Szeretettel ölellek : Myra

    VálaszTörlés
  13. Drága Magdi! és Miriam:) Köszönöm a kedves szavaitokat, baráti ölelés: Lili

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)