2012. november 2., péntek

Reményik Sándor: Végrendelet





Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek. 

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve. 

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom. 

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szep Lilike!

    Az unnep alkalmabol is, kuldok egy nagy olelest Neked:)(meg ha kestem is)

    puszillak!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Ágnes! Egy baráti ölelés soha nincs későn:)

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)