Katzler Hilda: Én is elképzeltem....

Lassan porlad az ősz, sietve éled a Tél,
a havas éj majd rólunk mesél…
Leszünk mi még egymásé szebben,
ahogy elképzelted, s ahogy elképzeltem.
Kacagva táncol a Tavasz önmagunkon át,
mögötte bölcsen baktat a Boldogság.
Kamasz hittel robbanunk a jövőbe,
a derengés a túlparton vár…
Ők ezernyi színnel áldanak ketten…
Te elképzelted, s én elképzeltem.
Lelked testemben, lelkem testedben
fénylik át a Nyárba, egy gyönyörű magányba forrva,
egymásban oldódva fel, más semmi nem kell,
csak mi ketten…
Te elképzelted, s én elképzeltem.
A rozsdás Őszben már moccan a halál…
de szívünkre hűs nyugalom száll,
ha belesimulunk a létbe, a mennyeken át,
akkor adj nekem gyémántból csodát…
ha kéz a kézben megyünk, örökre szeretünk.
Te elképzelted, s én elképzeltem…
Te és én…Mi ketten.
 

2o14.nov.1.
Katzler Hilda
(Kovács László Elképzeltem című versére)

Gregorian-Moment of Peace

Azt mondjuk, elállatiasodott a világunk...   Lehet, hogy mégsem ez a legmegfelelőbb jelző? 

Kovács László: Elképzeltem

Elképzeltem, az égig érő csendben,
Hogy mennyi minden lenne együtt jó.
Ujjongani, hogy: Hulljon még a hó!
És belenevetni az életbe ketten…
Mindezt persze, én csak elképzeltem.

Elképzeltem, ahogy felrobban az ég
És madárdal hullik hajadban újra szét
A sok apró, színes virágszirommal…
Persze, elképzeltem csak, s most nem tudom, hol van…

Elképzeltem, ahogy a meleg este jő
És hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,
Hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem…
Igaz, mindezt én csak elképzeltem…

És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó
Zöldes-kékje szemedben újra látható…
Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.
Látod, ugye Kedves? Elképzellek még…