Kovács László: Elképzeltem

Elképzeltem, az égig érő csendben,
Hogy mennyi minden lenne együtt jó.
Ujjongani, hogy: Hulljon még a hó!
És belenevetni az életbe ketten…
Mindezt persze, én csak elképzeltem.

Elképzeltem, ahogy felrobban az ég
És madárdal hullik hajadban újra szét
A sok apró, színes virágszirommal…
Persze, elképzeltem csak, s most nem tudom, hol van…

Elképzeltem, ahogy a meleg este jő
És hozzám bújsz majd szépen, ha itt a jó idő,
Hogy testedben oldódjon fel a fáradt testem…
Igaz, mindezt én csak elképzeltem…

És elképzeltem, ahogy a csendes, őszi tó
Zöldes-kékje szemedben újra látható…
Hát elképzeltem mindezt, hisz nem volt olyan rég.
Látod, ugye Kedves? Elképzellek még…