Katzler Hilda: Én is elképzeltem....

Lassan porlad az ősz, sietve éled a Tél,
a havas éj majd rólunk mesél…
Leszünk mi még egymásé szebben,
ahogy elképzelted, s ahogy elképzeltem.
Kacagva táncol a Tavasz önmagunkon át,
mögötte bölcsen baktat a Boldogság.
Kamasz hittel robbanunk a jövőbe,
a derengés a túlparton vár…
Ők ezernyi színnel áldanak ketten…
Te elképzelted, s én elképzeltem.
Lelked testemben, lelkem testedben
fénylik át a Nyárba, egy gyönyörű magányba forrva,
egymásban oldódva fel, más semmi nem kell,
csak mi ketten…
Te elképzelted, s én elképzeltem.
A rozsdás Őszben már moccan a halál…
de szívünkre hűs nyugalom száll,
ha belesimulunk a létbe, a mennyeken át,
akkor adj nekem gyémántból csodát…
ha kéz a kézben megyünk, örökre szeretünk.
Te elképzelted, s én elképzeltem…
Te és én…Mi ketten.
 

2o14.nov.1.
Katzler Hilda
(Kovács László Elképzeltem című versére)