Kovács László:

Megszenvedtelek már!

Még nyelvemen őrzöm a csókod ízét…

Megszenvedtelek! Nem engedlek innét!

Neked születtem! Neked szép a lelkem!
Neked vagyok vak koldus, éneklő színekkel!
Szétivott torokkal, recsegő rímekkel! 

Neked vagyok angyal, másnak csak ördög kell!
Minket összeadtak! Odafent!
Ott!
Hidd el!

- Mikor elfeledünk mindent, megáll az idő… 

Mikor körülölel benned a pillanat,
felsejlik az összes lehetetlen jövő, 

a gúzsba kötött jelen, s hogy elvitted múltamat…
…kislány vagy olyankor, kit mindig is kerestem,

 de számban csak a sör keserű íze volt,
s a rengeteg cigi! A jellegtelen utak… 

Most az arcod a kéjtől szépült telihold…-
Ágyunkból majd összeszedik a szétszórt szavakat,
és megéneklik velük a nem hallott dalokat...
De most a nyelvemen őrzöm édes csókod ízét…
Megszenvedtelek már! Nem engedlek innét!