És akkor Almitra szólott újra, és azt mondá: És a Házasság, Mester?
És ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.
És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
És ő így válaszolt:
Együtt születtetek, és együtt is maradtok mindörökre.
Együtt lesztek akkor is, amikor a halál fehér szárnyai szétszórják napjaitokat.
Bizony mondom, együtt lesztek, még az Isten csöndes emlékezetében is.
De együttlétetekben legyenek távolságok.
És a mennyek szellői táncoljanak kettőtök között.
Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék:
Legyen az inkább hullámzó tenger lelketek partjai között.
Töltsétek meg egymás serlegét, de ne igyatok egyazon serlegből.
Kínáljátok egymást kenyeretekből, de ne ugyanazt a cipót egyétek.
Daloljatok, táncoljatok együtt, és vigadjatok, de engedjetek egymásnak egyedüllétet.
Miként a lant húrjai egyedül vannak, habár ugyanarra a dallamra rezdülnek.
Adjátok át szíveteket, de ne őrizzétek egymás szívét.
Mert szíveteket csak az Élet keze fogadhatja be.
És álljatok egymás mellett, de egymáshoz ne túlontúl közel:
Mert a templom oszlopai távol állanak egymástól,
És a tölgyfa meg a ciprus nem egymás árnyékában növekszik.
És egy asszony, aki mellére csecsemőt szorított, azt mondta: Beszélj nekünk a Gyermekekről.
És ő így szólt:
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
Éppen a fönti részlet első felét kerestem a napokban! :)
VálaszTörlés"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
VálaszTörlésŐk az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok. "
...Kahlil Gibrani ezen sorai tízenévvel ezelőtt került először a kezembe.Dilis felfogás- gondoltam akkor. Rá egy évre éppen a gyermekeim figyelve jöttem rá...és persze ők is tanítottak ám erre...hogy bizony ez így van.Azt hiszem ekkor értem meg ennek a gondolatnak a befogadására...
Jó volt olvasni Nálad...
Örülök Erika, hogy megtaláltad:)
VálaszTörlésMálna! Legszívesebben az egész művét bemásoltam volna, de félek túl hosszú lenne és nem mindenki szeret hosszan olvasni. Lehet, hogy a nyelvezete nem éppen a legkorszerűbb, de a mondandója örökre szól.
Milyen szép is lenne( az első felére gondolok), és azt hiszem ezt keressük mindannyian, akiknek nincs. Ezt a mindenható összetartozást. Ne haragudj, ha szomorú, amit írok..
VálaszTörlésDehogy haragszom Erika! A szomorúság is hozzánk tartozik, hagyjunk neki is egy kis időt, aztán repülhet tovább. Csak nem szabad siettetni a távozását, mert akkor megsértődik és erőszakosan nálunk marad:)
VálaszTörlésTetszenek az idézetek, de a Te elemzésed mégjobban,,,
TörlésEzen most jót mosolyogtam, aranyos, ahogyan személyiséget formálsz a bánatnak..
VálaszTörlésMert szerintem van neki:)) Olyan, mint egy jó nevelő, aki ha nem érzi, hogy eléggé megtanultuk a leckét és nem teljesedhet ki,örökké vissza-visszakérdez a tananyagból:)
VálaszTörlésTöbbször is olvastam ezt a könyvet. Ezt a részt az első blogomba kitettem. De nem oda való volt, sokan nem is értették. Örülök, hogy itt is rátaláltam.
VálaszTörlésSzép napot!
Edit
Oomen, zavaraba hozol:)
VálaszTörlésMilyen érdekes, éppen tegnap olvasgattam újra, és elhatároztam, hogy felteszek újabb részt.. Aztán ahogy olvastam, küzdöttem a bőség zavarával, és nem tudtam dönteni, melyik is legyen az... Néha napokat is elszöszölök, mire eldöntöm,hogy mi is kerüljön ide. És most már tudom, már tudom, már tudom...:)))