Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.
Egyszerű és igaz, néha jó fölidézni, főleg akkor, ha túlbonyolítjuk a dolgokat. Az elvárásokat, a panaszt.
VálaszTörlésSzép napot!
Ez így igaz, hajlamosak vagyunk elhitetni magunkkal, hogy az életünk csak akkor lehet teljes, ha túlpörgünk, s állandó éhes zakatolással keressük a nagy élményeket, görcsös bizonyítási kényszerrel próbáljuk önmagunk és mások előtt igazolni, hogy nem éltünk hiába. Ha egyszer megállunk csendet parancsolva a lelkünknek, meglepődve vehetjük észre, hogy minden nap új és újabb csodákat élhetünk át egy virágban, egy korhadt fa szomorúságában, a hajnali tüzes napkorongban. Képesek vagyunk elfogadni és megajándékozni egymást egy kedves szóval, mosollyal egy simogató tekintettel egy értő hallgatással. Kell ennél több, ami bizonyítja emberi voltunkat?
VálaszTörlés(Apró) Csodás napot Erika:)
Szia Lilike:)
VálaszTörlésMost en is bolintottam:)lattad?
Az egesz fuveskonyvet olvastam, imadom Marait:)kifejezobb, valasztekosabb irot nem ismerek.
szep estet!
Kedvelem Márai írásait,Tudott ám valamit...:)
VálaszTörlésSziasztok Lányok:) Szeretem, mert olyan örök érvényű igazságokat fogalmaz meg, ami minden olvasója számára értéket jelenthet.
VálaszTörlésPuszi nektek:))
tru
VálaszTörlés