Csak egy kicsit voltam becsületes,
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak ép elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.
Csak ép elkezdtem? Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egyetlen, aki keresi
és elbírja és hasznát is veszi,
hasznát annak, amit mindenki tud
s amit elrejt előle a hazug.
Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
hogy megtisztítom, megkétszerezem
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
s arra, hogy ő maga kért, biztatott,
ő akarta? És szólni kezdtem? És
egyszerre kiderült a tévedés:
kiderült, hogy itt is hazudni kell,
hogy az igazat ő se bírja el,
és hogy az elszánt hízelgő, aki
a háta mögött csak kineveti,
az nemes neki, az bölcs, az barát,
én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,
még gonoszabb? Mi lelt? ? förmed reám,
az árulóra, s látom, az agyán
hogy ömlik el a fájó, megriadt,
tiltakozó s gyanakvó indulat:
Mi lelt? Már te is?? ? és szavain át
szinte robban a sértett hiuság.
Borzadva nézek a szemébe, és
mosolygok és dadogok: Tévedés,
félreértettél? És már hazudok,
hazudok neki, csűrök-csavarok:
mentek valamit, őt és magamat
és szégyenkezem mindkettőnk miatt.
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak ép elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.
Csak ép elkezdtem? Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egyetlen, aki keresi
és elbírja és hasznát is veszi,
hasznát annak, amit mindenki tud
s amit elrejt előle a hazug.
Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
hogy megtisztítom, megkétszerezem
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
s arra, hogy ő maga kért, biztatott,
ő akarta? És szólni kezdtem? És
egyszerre kiderült a tévedés:
kiderült, hogy itt is hazudni kell,
hogy az igazat ő se bírja el,
és hogy az elszánt hízelgő, aki
a háta mögött csak kineveti,
az nemes neki, az bölcs, az barát,
én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,
még gonoszabb? Mi lelt? ? förmed reám,
az árulóra, s látom, az agyán
hogy ömlik el a fájó, megriadt,
tiltakozó s gyanakvó indulat:
Mi lelt? Már te is?? ? és szavain át
szinte robban a sértett hiuság.
Borzadva nézek a szemébe, és
mosolygok és dadogok: Tévedés,
félreértettél? És már hazudok,
hazudok neki, csűrök-csavarok:
mentek valamit, őt és magamat
és szégyenkezem mindkettőnk miatt.
Nagyon szép vers , szeretek a blogodon olvasni ki is tettelek a kedvenc bloglistámra:))
VálaszTörlésköszönöm Anikó, én is olvasgattam ma nálad:-))
VálaszTörlésNagyon jó itt nálad, varázslatos,örülök, hogy egymásra találtunk!
VálaszTörlésÖrülök Neked Ciripbogár:))
VálaszTörlésKedves Lili!
VálaszTörlésMagam is számos "salátává" forgatott és a beszívott portól már megtisztíthatatlan könyvet őrzök, mik egy részét hasonlóképp találtam mint te. Kívül már nem szépek, de bévül....!
De bévül.. igen, a könyvekre (is) tényleg áll a mondás, hogy a belbecs fontosabb, mint a külcsín. Talán az első regény is ilyen 2-3 forintos, lapjaira szint már széthulló könyv volt, ami megszerettette velem az olvasást.
VálaszTörlésKedves MJ. örülök, hogy eltaláltál hozzám:)
... köszönöm.
VálaszTörlésErika
Most már nekem is lett egy gyengeségem! Megláttam Lili az új profilképedet! :-)
VálaszTörlésSzép napot Erika:)
VálaszTörlésKaresz! mert rosszul látsz abban a szemügében:))
Kedves Lilike, én egy valóságos periszkóppal nézek (ki a fejemből!), és így nagyon jól (meg)látok! (ezt-azt)
VálaszTörlésA profilképet, azt nagyon megnéztem, és nem a látásom gyengült el tőle, mondom én neked!
Eléggé meggyőzően mondom itt a magamét?
Kedves Karesz! Nem is merek gondolni arra, hogy ha nem a látásod, akkor mi lehet, az a más?:)))))
VálaszTörlésEgy szó, mint száz! A kép nagyon jó! Jó nő vagy, hiába szerénykedsz! Persze mindez akkor van így, ha nem valaki más arcképét illesztetted ide! Például: ezt a képet a PlayBoy szocializáló oldaláról csempészted ide.
VálaszTörlésIgaz, ettől még lehetsz egy még jobb nő, és akkor mindezt csak azért teszed, mert ezzel a trükkel csak rejtegetni akarod az igazi énedet.
A rejtett arcú nő! A nő, aki rejtegeti az arcát! Egy arc, amit elrejt a gazdája!
Millió változat lehetséges! Addig nem fogom megtudni a valóságot, amíg egyszer csak nem bámulok a két szemed közé a valóságban is.
Gond lesz az, hogy ilyenformán hogyan találok majd rád, ha egy álarc után fogok szaglászni?
ha pedig nem is álarc, akkor miért szaglásznék utánad?
Na, kellet neked csak így arcokat változtatni? Most állhatok itt a rám szakadt dilemmákkal, és több bajom van velük, mint Da Vinci Monalisájának a mosolya titkával.
Mona Lili mosolyának titka! Megint álmatlan éjszakám lesz, csak a feleségem ne tudja meg, mint töröm a fejem. Kellet ez nekem?