2010. december 4., szombat

Hull a pelyhes ......

Bizony ez nem mostanában történt, mégis, ilyenkor Télapó közeledtekor eszembe jut ez a régi kis történet, talán ettől a naptól kezdtem gyanakodni, hogy a felnőttek néha füllentenek. 
A december minden gyermek számára egy varázslatos időszak. Ilyenkor megelevenednek a mesehősök, a jóságos Télapó a teli puttonyával, a gonosz krampusz a virgácsával, és őket követi az angyalka, besurranva a kéményen becsempészve a gyönyörű csillogó karácsonyfát, amitől finom fenyő és narancsillat árad szét a jó meleg szobában. 
Nem is tudom az ajándékot vártam jobban, vagy magát a találkozást a Télapóval, de olyan örömmel és félelemmel teli izgalommal mentem az óvodába, talán mint még soha, sőt biztos, hogy soha, mert egyébként nagyon utáltam a betűtésztás zöldségleves és a délutáni alvás miatt. Ám ez egy különleges nap volt, megmondták a nővéreim is, ma a jó gyerek ajándékot kap, a rosszabbja meg kifenekelést a virgáccsal. Ugyan én teljesen biztos voltam benne, hogy ha az a Télapó tényleg mindent lát, csakis ajándékot kaphatok, ellentétben a nővéreimmel, de valamiért nekik mégis sikerült megingatni bennem ezt az erős hitet, így aztán kicsit vegyes érzelmekkel vártam a találkozást. És egyszer csak meghallottuk a Télapó közeledtét jelző csengettyű hangját. Gyomor összeszorul, elbújjak, vagy szaladjak elé, mit tegyek?, de máris kinyílt a kétszárnyas ajtó, belépett a télapó, és jött vele két félelmetes fekete krampusz is, akikre annyira azért nem számítottam. Milyen lehet ez a télapó, ha képes krampuszokkal barátkozni? 
Kicsit gyanakodva méregettem, de némileg megnyugtatott a télapó hátán az a méretes puttony, csak nem lehet olyan rossz ember. Körbeültük a termet kis székeinken és a télapó mindenkihez odament, mondott pár szót és a végén megsimogatta a gyerek fejét, de a zsák csak nem akart megnyílni. Végre odaért hozzám. Már nem tudom mit mondott, egyáltalán mondott-e valamit, csak azt hogy nyúl felém az egyik egyáltalán nem bizalomgerjesztő krampusz, és ekkor megtörtént a baj… Képzeletben már éreztem a virgács suhintását, amit ez a rossz arcú ördögfióka mér rám és nem is tudom hogy történt, de hirtelen elindult a kezem és a  télapó segédjének arcán egy hatalmasat csattant. Nem tudom, melyikőnk rémült meg jobban, de a krampusz álarca a földre került és ott állt előttem teljes valójában Fódi Jani a nagycsoportos óvodástársam, aki a következő pillanatban sírva rohant ki a teremből. Utána rohant a télapó, aki nagy igyekezetében elveszítette a szakállát és így nagyon hasonlított Annus nénire a dadára. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy tényleg Annus néni volt-e, de azt hiszem innentől már voltak kétségeim  a Télapó létezését illetően.


6 megjegyzés:

  1. Köszönöm, nagyon kellemes volt olvasni.
    Közben elgondolkodtam azon, illetve próbáltam előhívni magamban az én óvodai Télapós emlékeimet, bevallom, nem sok sikerrel.
    Inkább az itthoni őrületes és nagyon alapos csizma tisztításokra emlékszem és arra a várakozásra, hogy múljon már el az éjszaka, hogy reggel szaladhassak és megnézhessem mit is rakott a Mikulás az én csizmámba. Persze virgácsot minden esetben kaptam, nem is értettem, hogy miért, amikor teljességgel meg voltam győződve arról, egész évben jó gyerek voltam.

    VálaszTörlés
  2. :)ez nagyon aranyos volt Lilike!
    Nekem egy sokkal szomorubb emlekem van, amikor en vagyok azt hiszem 7-es altalanosban es az alsosokhoz kellett volna mennunk, a Telapo jelmezt igero fiu nem jott aznap iskolaba es nem tudtunk menni , a kicsik meg csak vartak, es sirtak..ma is rossz visszaidezni.
    En sokat rettegtem, mert masok vedelmeert sok bajba keveredtem, pedig en nem is voltam rossz:))
    Most meg eppen ma van a felvonulas, amirol azt hittem elmaradt, majd meselek!

    VálaszTörlés
  3. Vidám, virgácsmentes Télapózást Nektek lányok:))

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, Neked is Kedves Lili! :)

    (most vettem észre, hogy én is ugyanazt a Mikulás képet raktam fel a blogomba, amit Te a Tiédbe... kérem semmi plágium, egyszerű "véletlen"!) :)

    VálaszTörlés
  5. Hát igen, a zordon valóság előbb-utóbb mindenkire rátalál:))
    Erzsébet

    VálaszTörlés
  6. Sajna ez így van Erzsébet, pedig milyen jó lenne sokáig hinni az álmokban:)

    VálaszTörlés

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)