Napkitörés - Lilinek ajánlva Az írás veszettül magányos dolog... Nem elég, hogy a vers csendben, magányban születik, még csak el sem kísérheti a szülője az útra, és többnyire egyedül is olvassák őket. (Eltekintve néhány felolvasó esttől -bár engem még nem kértek fel, és nem is tudnám megtenni - valami szemérem vagy mi okán...). Így marad a világháló - jelen esetben ez a blog. Kiteszem ide szülötteimet, és várok. Várom, hogy jó "kezekbe" kerüljenek, és hiszem, hogy így is történik. Nekem itt a monitor előtt többnyire "csak" statisztika, számok jönnek le ebből. Néha próbálom elképzelni, mi történik olyankor azokban, akik olvasnak, és talán a fantáziám nem elég hozzá, hogy lássam is. Aztán jön egy Lili (és biztosan több Lili is van), aki a saját csodálatos, ízes, színes blogjába viszi egyik kicsinyemet, méghozzá gyönyörű helyre, és nem utolsó sorban neves, nemes társaságba, plusz néha szavakba önti azt, amit kiváltanak belőle soraim. És olyankor nekem jó, nagyon jó, de zavarba is hoz, ráadásul olyankor hirtelen nem vagyok a szavak embere.
Kedves Lili (Lilik - Barátaim, akik látszólag csak statisztikai adatok), olyankor nekem mosolyog a Nap, és tudnotok kell, hogy boldoggá tesztek. Megnyugszom, és nem vagyok olyan magányos. Kívánom Nektek, hogy maradjatok ilyennek, akik a szépet keresik, akiknek "átjön", és megtiszteltek azzal, hogy olvastok, és értékesnek találtok.
Baráti öleléssel Lilinek ( a "Liliknek, akik néha Tiborok, Mónik, Katák, Zoltánok, Enikők, és ki tudja kik...):
Kedves Sally:) Gyorsan reagálok is a beírásodra, mert érzem, hogy ezek a sorok - a szerintem indokolatlan szemérmességed miatt -, milyen veszélyben vannak, és félek, hogy törlöd őket, így már nem teheted:-))) Egyébként teljesen megértem ezt a lelkiállapotot, amivel szeretett "kicsinyeid" óvod. Nekem néha mások gondolatait, verseit is nehéz kitenni, hogy ne mutassak magamból túl sokat, és ennek semmi más oka nincs, talán tényleg csak egyfajta szemérmesség. Egyébként "Ruzsinka" olvasásakor és kommentelésekor is valami hasonlót érzek, néha annyira mélynek érzem a gondolataitokat, hogy szinte nem akarok belekotyogni,hisz csak rontana rajta és olyankor jobb a hallgatás, vagy esetenként olyan mélyre látok, hogy rajtam is eluralkodik egyfajta szemérmesség, mintha leskelődnék nálatok. Sally! Nagyoon-nagyon örülök, hogy egy picit megnyiltál, és ne tessék nekem itt pirulni, vagy mély hallgatásba burkolózni, a kommentet meg tilos ám törölni!:)))
Ferenc! Örülök, ha tetszett, van még egy zenéjük, amit már régóta fel akarok rakni, igazából úgy találtam rájuk, hogy azt kerestem és a végén mégis emellett döntöttem, üdvözöllek:)
Tudod Lili, engem az együtt énekelés fogott meg. Na, meg persze a hangulata is, de szerintem ez egy nacionalista szerzemény. Sokkal szívmelengetőbb érzés volna ha pl. a Magyar himnuszt is így tudnák énekelni a magyarok, és nem lehajtott fővel hallgatnának, "mert" olyankor nincs énekhangjuk. Meg, hát a Presszer is mondta már: ... nem baj, ha mindenki énekel, és nem baj, ha nem nagyon jól...
Kedves Ferenc! Engem is az együtt éneklés hangulata ragadott meg, mint ahogy Málnának is írtam (Lara Fabian). Valami hihetetlenül euforikus élmény lehetett. Egyébként ettől a nacionalista szótól mindig zavarba jövök. Mennyire lehet negatív az az érzés, amiről a dal szól? Ne érts félre, nem sóhajtozom a NagyMagyarország után, de tiszteletreméltónak gondolom, hogy azok az emberek, akik nem Magyarországon élnek és talán nem is itt születtek, mégis megőrizték magyarságukat akkor is, mikor az nem lehetett könnyű és büszkén vállalják. Számomra ez példaértékű és szeretném, ha sokunkban, sok Magyarországi magyarnak legalább egy szikra jutna belőle. Hidd el, szükségünk van rá. Nem "magyarkodni" akarok, de egy egészséges nemzettudatra minden népnek szüksége van. Hallgasd meg tőlük a Fellegajtó nyitogatót, nekem nagy élmény volt:)).
szeretem...a dalt, bár fáj..(t)
VálaszTörlésMa ismertem meg, és a hangulata magával ragadott. Emlékszel Málna, Lara Fabian dalára, amit a közönség énekelt? Hasonlóan megható volt..
VálaszTörlésIgen,persze,hogy emlékezem:)
VálaszTörlésEzeket az érzéseket nem feledi az emberlánya.
(Jaj de jó a fotód:))
Olyan Lilis!Így képzeltelek..:)
Köszönöm:)
VálaszTörlésLilike Nagyon Boldog Uj Evet Kivanok!
VálaszTörlés(en nem tudtalak elkepzelni, de igy jo, hogy lathatlak:)
puszillak!
Köszönöm Ágnes és én is kívánok Neked egy Nagyon Boldog Új Évet:))
VálaszTörlésNapkitörés - Lilinek ajánlva
VálaszTörlésAz írás veszettül magányos dolog...
Nem elég, hogy a vers csendben, magányban születik,
még csak el sem kísérheti a szülője az útra, és többnyire egyedül is olvassák őket.
(Eltekintve néhány felolvasó esttől -bár engem még nem kértek fel,
és nem is tudnám megtenni - valami szemérem vagy mi okán...).
Így marad a világháló - jelen esetben ez a blog.
Kiteszem ide szülötteimet, és várok.
Várom, hogy jó "kezekbe" kerüljenek, és hiszem, hogy így is történik.
Nekem itt a monitor előtt többnyire "csak" statisztika, számok jönnek le ebből.
Néha próbálom elképzelni, mi történik olyankor azokban, akik olvasnak,
és talán a fantáziám nem elég hozzá, hogy lássam is.
Aztán jön egy Lili (és biztosan több Lili is van),
aki a saját csodálatos, ízes, színes blogjába viszi egyik kicsinyemet,
méghozzá gyönyörű helyre, és nem utolsó sorban neves, nemes társaságba,
plusz néha szavakba önti azt, amit kiváltanak belőle soraim.
És olyankor nekem jó, nagyon jó, de zavarba is hoz,
ráadásul olyankor hirtelen nem vagyok a szavak embere.
Kedves Lili
(Lilik - Barátaim, akik látszólag csak statisztikai adatok),
olyankor nekem mosolyog a Nap, és tudnotok kell, hogy boldoggá tesztek.
Megnyugszom, és nem vagyok olyan magányos.
Kívánom Nektek, hogy maradjatok ilyennek, akik a szépet keresik,
akiknek "átjön", és megtiszteltek azzal, hogy olvastok, és értékesnek találtok.
Baráti öleléssel Lilinek
( a "Liliknek, akik néha Tiborok, Mónik, Katák, Zoltánok,
Enikők, és ki tudja kik...):
Sally
Kedves Sally:) Gyorsan reagálok is a beírásodra, mert érzem, hogy ezek a sorok - a szerintem indokolatlan szemérmességed miatt -, milyen veszélyben vannak, és félek, hogy törlöd őket, így már nem teheted:-))) Egyébként teljesen megértem ezt a lelkiállapotot, amivel szeretett "kicsinyeid" óvod. Nekem néha mások gondolatait, verseit is nehéz kitenni, hogy ne mutassak magamból túl sokat, és ennek semmi más oka nincs, talán tényleg csak egyfajta szemérmesség. Egyébként "Ruzsinka" olvasásakor és kommentelésekor is valami hasonlót érzek, néha annyira mélynek érzem a gondolataitokat, hogy szinte nem akarok belekotyogni,hisz csak rontana rajta és olyankor jobb a hallgatás, vagy esetenként olyan mélyre látok, hogy rajtam is eluralkodik egyfajta szemérmesség, mintha leskelődnék nálatok.
VálaszTörlésSally! Nagyoon-nagyon örülök, hogy egy picit megnyiltál, és ne tessék nekem itt pirulni, vagy mély hallgatásba burkolózni, a kommentet meg tilos ám törölni!:)))
Nem ismertem ezt a zenét. Köszönöm, hogy rá akadhattam.:)
VálaszTörlésFerenc! Örülök, ha tetszett, van még egy zenéjük, amit már régóta fel akarok rakni, igazából úgy találtam rájuk, hogy azt kerestem és a végén mégis emellett döntöttem, üdvözöllek:)
VálaszTörlésTudod Lili, engem az együtt énekelés fogott meg. Na, meg persze a hangulata is, de szerintem ez egy nacionalista szerzemény. Sokkal szívmelengetőbb érzés volna ha pl. a Magyar himnuszt is így tudnák énekelni a magyarok, és nem lehajtott fővel hallgatnának, "mert" olyankor nincs énekhangjuk. Meg, hát a Presszer is mondta már:
VálaszTörlés... nem baj, ha mindenki énekel,
és nem baj, ha nem nagyon jól...
A mosolyom lemaradt.:)
VálaszTörlés:)
Kedves Ferenc! Engem is az együtt éneklés hangulata ragadott meg, mint ahogy Málnának is írtam (Lara Fabian). Valami hihetetlenül euforikus élmény lehetett.
VálaszTörlésEgyébként ettől a nacionalista szótól mindig zavarba jövök. Mennyire lehet negatív az az érzés, amiről a dal szól? Ne érts félre, nem sóhajtozom a NagyMagyarország után, de tiszteletreméltónak gondolom, hogy azok az emberek, akik nem Magyarországon élnek és talán nem is itt születtek, mégis megőrizték magyarságukat akkor is, mikor az nem lehetett könnyű és büszkén vállalják. Számomra ez példaértékű és szeretném, ha sokunkban, sok Magyarországi magyarnak legalább egy szikra jutna belőle. Hidd el, szükségünk van rá. Nem "magyarkodni" akarok, de egy egészséges nemzettudatra minden népnek szüksége van.
Hallgasd meg tőlük a Fellegajtó nyitogatót, nekem nagy élmény volt:)).
Kedves Lili! Azt hiszem ugyanarról beszélünk, csak nem ugyanabból az utcából jövünk.:)
VálaszTörlésOké, megkeresem.:)