Ott ahol zúg az a négy folyó: Emszt Katalin

Kedves Látogatóim, most pár napig nem leszek gép közelben, végre teljesül a pár éve már tervezgetett álmom és elmegyek oda, ahol zúg az a négy folyó:)

Honoré de Balzac: A lélekről

A lelki életben, csakúgy, mint a testi életben, van belégzés, és van kilégzés: a léleknek magába kell szívnia, át kell hasonítania egy másik lélek érzelmeit, hogy aztán még dúsabban viszonozhassa azokat. E szép emberi tünemény nélkül nincs élet a szívben, s a szív, levegő híján, kínlódva pusztul el."

.

Holdviola: Szivárvány havasán

Egy kis reggeli ébresztő zene, hogy szép legyen a napotok:)

Reggeli ima, avagy a (házi)sárkány evoluciója

Istenem! Hagyd meg a kétségeimet! Engedd,  hogy az élet tapasztalat se tegyen annyira csontossá, bután konokká, változásra képtelenné, hogy észrevegyem, meghalljam  és meglássam mások igazát.  

Szabó Lőrinc: Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,
hogy egy-egy rossz óra alatt
mi minden megfordul fejemben,
mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,
bűnökre - mennyi tévedés! -
majdnem revolvert ad kezembe
a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:
Ilyen voltam, hát mit tegyek?
Akárhogy bánom is ma ezt, azt,
megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,
amit most már vállalni kell,
azzal vezekeltet a rosszért,
hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:
szeretni, ami emberi -
piszkosságaimból tanultam
másoknak megbocsátani

Keresztes Ildikó: Boldogság gyere haza

Garai Gábor: Elátkozottan

Mint páros gót oszlopok összeforrtan

Tartjuk a remény boltíveit
Állunk csont-fehéren elátkozottan
Míg a törvény rajtunk be nem telik.

Tudod hogy minden ellenünkre fordul.
Tudom hogy minden vád fejünkre száll,
De fájdalmakon és rágalmakon túl
Tiszták vagyunk mint hó- fürdette táj.

Neved az álmatlan tengerre írom
Már fodraid közt leng a szürkület
Virrassz velem örökös éber áram
Sötétedik. Meghalok nélküled.

Hát ez tényleg képtelenség!

Amikor az anyai ösztön felülírja a vadászösztönt (a film második részén ámulok és bámulok:)

Pearl Jam: Just Breathe

Kosztolányi Dezső: A boldogságról

 

A boldogság mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelen elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.

 

 

 

 

Kosztolányi Dezső: Anya arca

Én nagyon sokakat szerettem,
Én vágytam arra, vágytam erre,
De aki úgy szeretett engem,
Anyám az életet szerette.

Ő úgy szerette, hogy megállott,
Az úton elmaradt, lekésett.
Ő úgy hajolt, hogy összeroskadt
S a porban azt mondotta: élet.

Az életet bámulta folyton
Mint egy menyasszony mindig-ifjan,
Apám szemében kezdte nézni
És nézte aztán arcainkban.

Csak a szívét hallgatta halkan
Mély-kék szemekkel, megbűvölten,
Csak a tűnő időt figyelte
S arcát nem látta a tükörben.

Ő járt, tudott és látva-látott
Fájó ideggel szótlan álmot.
Megszentelt engemet a lelke,
Az ő lelkétől vagyok áldott.

Neki nem volt korán könnyezni,
S könnyezni nem volt soha késő.
Ha ment az erdőn, ment az úton
Ketten mentek az élet és ő.

Sírt és dalolt bús mátkaságán,
Bölcsők között sírokra görnyedt.
A képeskönyve volt az élet,
Nem vitt magával soha könyvet.

A fiait csókolta némán,
Halottjait némán temette.
Én nagyon sokakat szerettem,
De ő az életet szerette.

Három vers N.F. Dudás Erikától

 

Fénykép  – A nő

Az öregasszony

úgy áll félúton, tél és

tükör között, mint

riadt madár a

tavalyi fészek kusza

gallyait nézve:

ki volt, ki ezt a

mérhetetlen pusztítást

tette, mi végre?

Fénykép – A férfi

Úgy állt az öreg,

hogy mögötte a téli

kert lett a díszlet.

Nem szándékos a

beállítás, és ha jobban

megnézem a képet,

nincs is ott külön

kert és külön ember: csak

tél van, enyészet.

Az özvegy estéje

Ma még elvégez,

hogy holnap mi lesz, talány,

nem gondol vele.

Megfogja öreg

kapuja kulcsát, legyint,

és nem zárja be.

Magában beszél,

fákhoz szól már, füvekhez

a gyerek helyett.

Mert ma sem jön el,

tudja, de ha mégis, a

kapu nyitva lesz.

 

Az álarcos belépője

Deep Purple-Child in Time

Nagy Farkas Dudás Erika: Te ki vagy?

Nem olyan régen akadtam rá véletlenül Nagy Farkas Dudás Erika blogjára. Nagyon tetszenek az írásai és versei. Egy rövidet bemásolok, hátha Neked is akkora élményt jelent olvasni, mint nekem.

Te ki vagy, kérdezte tőlem egy három év körüli kisfiú. Megmondtam neki a nevemet. Fejét rázva tiltakozott, hogy nem a nevem érdekli, hanem az, hogy én ki vagyok. És így tovább. A foglalkozásom, a családi szerepem, a nemem, a szabadidős tevékenységem ... semmi sem volt elég neki. Ki vagyok? Anya? Háziasszony? Író? Kertész? Valakinek a valamije? Nem ezek érdekelték. - Te ki vagy, azt mond meg, hogy te ki vagy! - ismételgette makacsul. Apja már restelkedve vonszolta volna el, és én is indulni akartam, amikor bevillant valami: - és te tudod, hogy te ki vagy? - kérdeztem vissza a kicsi embernek. Fülig szaladt a szája, és azonnal válaszolt is: - Hát én én vagyok!
És én? Én is én lennék? De az is lehet, én már régen nem is vagyok, nem látszom a sok rám rakódott szerep mögül

 

Itt találod meg Őt, ha többet szeretnél olvasni tőle: (F) Ruzsinka

Csak gondolkodtam, és kihallattszott:)

Gyermekként imádtam hallgatni a felnőtteket, ahogy visszaemlékeznek az életük történéseire. Különösen nagyapám igaz meséit szerettem, aki mindig elbűvölt mikor a Dél-Amerikában  elefánt gondozóként töltött éveiről mesélt, vagy éppen a háborúról egy-egy jó hosszú erdei kirándulás, vagy a falu szélén lévő kis tavacskán való csónakázás ideje alatt.

Visszagondolva a szüleim és a nagyszüleim életére, egy ideje azon rágódok, mennyi mindent elveszítettünk azzal, hogy ezt a modernkori életformát kaptuk.  Nem, ne értsen félre senki, nem hiányolom sem a háborút, sem pedig ’56-ot  a borzalmaival, nélkülözéseivel együtt. Ez nagyon jó, hogy számunkra már történelem. Ugyanakkor ennek a kornak a letűntével egyre kevesebbszer lehet találkozni  igazi emberi összefogással, együttérzéssel, a másik ember örömének őszinte fogadásával.  Nincsenek igazi nagy családok, hisz mindenki külön akar költözni, ahogy eléri a nagykorúság küszöbét. Mi szülők mindent meg is teszünk azért, hogy a köldökzsinór elszakadása minél zökkenőmentesebb legyen, ne érezzék még egy kicsit sem, milyen is az, mikor valami nincs. Ballagásra valamilyen jópofa kis kocsi, diplomaosztásra egy önálló lakás, természetesen bebútorozva. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy csemeténk arca egyre kevesebbszer boldog. Elvettük tőle a lehetőséget, elvettük tőle azt, hogy megküzdjön valamiért, neki csak élni kell, élvezni az életet. Az álmokat felváltják az igények.  Ma már nincsenek hősök, nagy tettekre kevés embernek van adottsága és lehetősége. A jóleső izgalom, a drukk megéléséhez befizetünk jó pénzért egy bunji jumpingra, egy vadvízi evezésre, vagy a bevállalósabbak részt vesznek valamilyen reality show-ban. Kell az adrenalin szokták mondani. Tényleg az kell, vagy maga a tudat, hogy képes vagyok valamire? Az önmegvalósítás időszakát éljük és ragaszkodunk is hozzá foggal-körömmel, ha akadály van félrerúgjuk, vagy eltapossuk. Az ego kiteljesedése nem bírja ki a házasság kötelékét, ma kapcsolataink vannak, amit röviden meg lehet szakítani mindenféle kényelmetlen hercehurca nélkül. Nem tudom hogy ez rosszabb-e, vagy jobb a 100 évvel korábbi elfogadott és megélt emberi normáknál, én mégis egyre többször kényelmetlenül érzem magam itt, ebben a modern kényelmes világunkban.  

Gérard De Nerval: Intés (fordította: Képes Géza)

 Jan Brughel: Noé bárkája

Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.

Az állatból hozzád szellemek ajka szól,
és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
"érez minden dolog", s mind lényedig hatol.

Félj: a világtalan fal szemmel tartja lépted -
igéket rejteget a holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!

A sötét lényekben istenek alszanak;
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!

The Piano - Amazing Short

Szerintem megható

Illés Endre idézet

Most már mindörökre veled maradok! Örömödben, magányodban, félelmedben, szomorúságodban. Ha víz fölé hajolsz, ezután én akarok visszanézni rád. Ha kígyó támadna meg, veled akarok lenni. És ha terhedre leszek, a hátad mögé állok, ne láss engem, de én ott akarok lenni, legalább az árnyékodban."

Kálnay Adél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban,
sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra fácánra,
koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki,
kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba,
békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni,
tökéletesre lelni egy madár dalában...
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

A már klasszikusnak számító Pink Floyd-tól: Wish you were here

A Pink Floydtól már feltettem korábban 2 zenét, de ezt sem tudom kihagyni, ahányszor hallgatom, annyiszor elbűvöl.. Hallgassátok szeretettel:)

Osho gondolatai az önismeretről

Minél mélyebbre jutsz önmagadban, annál közelebb jutsz mások szívéhez. Ez a kettő ugyanaz, mert a te szíved és a másiké nem nagyon különbözik egymástól. Ha érted a saját lényedet , érted mindenki lényét. És akkor megérted, hogy te is voltál bolond, tudatlan, te is sokszor elbuktál, te is követtél el bűnöket önmagad és mások ellen. És ha mások még mindig ezt teszik, nincs semmi szükség a megítélésükre, a megbélyegzésükre. Nekik kell felismerniük és magukra kell hagyni őket; nem feladatod, hogy egy bizonyos forma szerint alakítsd őket.