A boldogság mindig rendkívüli szenvedés tövében terem meg, s éppoly rendkívüli, mint az a szenvedés, mely hirtelen elmúlik. De nem tart sokáig, mert megszokjuk. Csak átmenet, közjáték. Talán nem is egyéb, mint a szenvedés hiánya.
Annyian - köztük én magam is- keressük a boldogságot, ám igen gyakran "csak" szenvedést kapunk helyette. Lám, az összefüggés, amit magunk is tudunk, de olyan jó ez a pár sor, tömören, mégis teljes világossággal mondja el ezt nekünk.
Korábban elszállt valamiért a bejegyzésem, és most nem sikerül újra leírnom, mindazt, amit korábban sokkal jobban sikerült. Megpróbálom még egyszer, hátha sikerül. Kincskereső kutakodásom során jutottam el ide, és nagyon tetszik az, amit találtam. A boldogság nem egy állapot, mint mondjuk az, hogy melegem van, vagy éhes vagyok, stb. Véleményem szerint sokkal több, mint a fájdalom hiánya. Egy komplex események sorozatának következménye lenne, amelyik végső soron kiváltja az euforikus állapotot. Így, ebben a kontextusban ez a beteljesedés már boldogságot jelenthet. Csak azért részletezem, mert eufóriát lehet másképpen is előidézni, (hormonok, drog, alkohol, stb.), de az ilyen módon előidézett állapotok egyike sem jelent önmagában boldogságot. Mondhatni, hogy legfeljebb így lehet szimulálni valami hasonlót. Érdekes, hogy a boldogság megélése, mely lehet tudatos és néha öntudatlan is, nagyon könnyen átmegy fájdalomba akkor, mikor az egyszer csak tovaszáll. A boldogság utáni vágyakozás érzése ekkor már fájdalmat jelent. Visszavágyakozást valaminek az ölébe, ahol korábban megkaptunk valamit, amire ezután fájdalommal fogunk visszagondolni. Összegezve, én úgy látom, hogy a boldogság hiánya mindig fájdalmat okoz, míg a fájdalom hiánya önmagában még nem lehet boldogság. Széles választék lehet ilyenkor a közöny, az elfásultság, kiégettség, beletörődöttség, de a tunyaság is. Na, ezt jól megagyaltam, de remélem sikerült kifejtenem a világrengető elméletemet. :-)) Ha meggondolom, eszem ágában sem volt Kosztolányi mester szellemi szárnyalását a legkisebb mértékben is bagatellizálni, netán okosabbnak tűnni Nála, és most látom, mégis ezt tettem. Mea culpa! Üdv!
Hupsz:) Olvasgatom a blogod, és azért találtam pár bejegyzést, ami arra utal, hogy nem "csak" fájdalom talált rád (persze ennek az ellenkezőjét is megtaláltam nálad). Ne legyél telhetetlen Te Hupsz:))!!! Kívánom, hogy a mérleg nyelve azért inkább a pozitív irányba lengjen ki nálad, és a múltat minél előbb el tudd földelni:)
Karesz! Köszönöm a látogatásod, és hogy ilyen részletesen kifejtetted a véleményed. A boldogság fogalmát azt hiszem tényleg nagyon nehéz és merészség ilyen röviden megfogalmazni, mert óhatatlanul kimaradhat olyan fontos részlet, ami hiányként merülhet fel az olvasóban, mint ahogy most benned is. Egyébként én az utolsó mondatot másként értelmeztem, mint Te, bár abban teljesen egyetértek veled, hogy a szenvedés hiánya ÖNMAGÁBAN még nem lehet boldogság. Úgy gondolom, ha viszont megtapasztalod egyszer, mit jelent szenvedni, és ez a szenvedés befejeződik, elmúlik, az már maga lehet a boldogság:) Sokfélék vagyunk, többféleképpen gondolkodunk egy-egy dologról, és ez így jó.
Lili, csodállak, Te egy igazán jó emberismerő lehetsz. Valóban telhetelen vagyok, főképpen akkor, ha a boldogságról vagy a boldog pillanatok megéléséről van szó. De az vesse rám az első követ, aki nem így van vele... És nagyon tetszik az a kis filozofálás amit Karesznek írtál, az, hogy "és ez a szenvedés befejeződik, elmúlik, az már maga lehet a boldogság". valóban, erre nem is gondoltam, de tényleg egyfajta boldogság az, ha elmúlik a fájdalom.
Ez nagyon jo Lilly:)koszonom, hogy olvashattam
VálaszTörlésSzeretem Kosztolányi gondolatait. Örülök, hogy tetszett. Szép napot:)
VálaszTörlésAnnyian - köztük én magam is- keressük a boldogságot, ám igen gyakran "csak" szenvedést kapunk helyette. Lám, az összefüggés, amit magunk is tudunk, de olyan jó ez a pár sor, tömören, mégis teljes világossággal mondja el ezt nekünk.
VálaszTörlésKorábban elszállt valamiért a bejegyzésem, és most nem sikerül újra leírnom, mindazt, amit korábban sokkal jobban sikerült. Megpróbálom még egyszer, hátha sikerül.
VálaszTörlésKincskereső kutakodásom során jutottam el ide, és nagyon tetszik az, amit találtam.
A boldogság nem egy állapot, mint mondjuk az, hogy melegem van, vagy éhes vagyok, stb. Véleményem szerint sokkal több, mint a fájdalom hiánya. Egy komplex események sorozatának következménye lenne, amelyik végső soron kiváltja az euforikus állapotot. Így, ebben a kontextusban ez a beteljesedés már boldogságot jelenthet. Csak azért részletezem, mert eufóriát lehet másképpen is előidézni, (hormonok, drog, alkohol, stb.), de az ilyen módon előidézett állapotok egyike sem jelent önmagában boldogságot. Mondhatni, hogy legfeljebb így lehet szimulálni valami hasonlót.
Érdekes, hogy a boldogság megélése, mely lehet tudatos és néha öntudatlan is, nagyon könnyen átmegy fájdalomba akkor, mikor az egyszer csak tovaszáll. A boldogság utáni vágyakozás érzése ekkor már fájdalmat jelent. Visszavágyakozást valaminek az ölébe, ahol korábban megkaptunk valamit, amire ezután fájdalommal fogunk visszagondolni.
Összegezve, én úgy látom, hogy a boldogság hiánya mindig fájdalmat okoz, míg a fájdalom hiánya önmagában még nem lehet boldogság. Széles választék lehet ilyenkor a közöny, az elfásultság, kiégettség, beletörődöttség, de a tunyaság is.
Na, ezt jól megagyaltam, de remélem sikerült kifejtenem a világrengető elméletemet. :-))
Ha meggondolom, eszem ágában sem volt Kosztolányi mester szellemi szárnyalását a legkisebb mértékben is bagatellizálni, netán okosabbnak tűnni Nála, és most látom, mégis ezt tettem. Mea culpa!
Üdv!
Hupsz:) Olvasgatom a blogod, és azért találtam pár bejegyzést, ami arra utal, hogy nem "csak" fájdalom talált rád (persze ennek az ellenkezőjét is megtaláltam nálad). Ne legyél telhetetlen Te Hupsz:))!!! Kívánom, hogy a mérleg nyelve azért inkább a pozitív irányba lengjen ki nálad, és a múltat minél előbb el tudd földelni:)
VálaszTörlésKaresz!
Köszönöm a látogatásod, és hogy ilyen részletesen kifejtetted a véleményed.
A boldogság fogalmát azt hiszem tényleg nagyon nehéz és merészség ilyen röviden megfogalmazni, mert óhatatlanul kimaradhat olyan fontos részlet, ami hiányként merülhet fel az olvasóban, mint ahogy most benned is.
Egyébként én az utolsó mondatot másként értelmeztem, mint Te, bár abban teljesen egyetértek veled, hogy a szenvedés hiánya ÖNMAGÁBAN még nem lehet boldogság. Úgy gondolom, ha viszont megtapasztalod egyszer, mit jelent szenvedni, és ez a szenvedés befejeződik, elmúlik, az már maga lehet a boldogság:) Sokfélék vagyunk, többféleképpen gondolkodunk egy-egy dologról, és ez így jó.
Lili, csodállak, Te egy igazán jó emberismerő lehetsz. Valóban telhetelen vagyok, főképpen akkor, ha a boldogságról vagy a boldog pillanatok megéléséről van szó. De az vesse rám az első követ, aki nem így van vele...
VálaszTörlésÉs nagyon tetszik az a kis filozofálás amit Karesznek írtál, az, hogy "és ez a szenvedés befejeződik, elmúlik, az már maga lehet a boldogság". valóban, erre nem is gondoltam, de tényleg egyfajta boldogság az, ha elmúlik a fájdalom.