Jan Brughel: Noé bárkája
Ember, ne hidd, hogy csak magad gondolkodol
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.
világunkon, ahol mindenből zeng az élet!
Erőket gyűrsz le s mégis szolgaság a béred,
s agyadra nem szorul a mindenség sehol.
Az állatból hozzád szellemek ajka szól,
és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
"érez minden dolog", s mind lényedig hatol.
és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek;
az örök szerelem titkát őrzik a fémek;
"érez minden dolog", s mind lényedig hatol.
Félj: a világtalan fal szemmel tartja lépted -
igéket rejteget a holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!
igéket rejteget a holtnak hitt anyag:
ne tartsd hát esztelen céljaid eszközének!
A sötét lényekben istenek alszanak;
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!
s mint szem, mit héj s a pillák rejtve tartanak:
szűz szellem ég a kő kemény kérge alatt!
Azt hiszem, ez is olyan, hogy nem elég csak lenyelni, előtte jól meg is kell rágni az egészet. De lehet, hogy csak nálam keltett ilyen hatást, nem tudom. Van valami különleges oka annak, hogy felkerült?
VálaszTörlésTalán "csak" annyi, hogy a vers 202!!! éve íródott.. Szinte hihetetlen, hogy most 2010-ben ez mennyire aktuális, sőt, azt hiszem most csak igazán.
VálaszTörlésÉrdekességként Nerval rövid életrajza:
Gérard de Nerval (eredeti nevén Labruine) 1808-ban született Párizsban. Költőként, dráma- és prózaíróként az 1830 körül virágkorát érő francia romantika élvonalába tartozott. Fordítóként már igen korán hírnevet szerzett magának, húszéves korában megjelent Faust-fordításáról állítólag maga Goethe is elismerően nyilatkozott.
Rendkívül kicsapongó életet folytatott, aminek következtében elmebeteg lett s egy rohamában fölakasztotta magát.
Jajjj, hülyeséget írtam, szóval 202 éve született a költő:)) Szóval nem 202, de legalább 150 éve vetette papírra a sorokat a költő, elnézést, figyelmetlen voltam:)
VálaszTörlésEngem a kép láttán árasztott el egy gyermeki öröm. :) Pont az ágyam melletti falon van ennek a képnek a nyomata. Ez volt mindig az egyik kedvenc képem, imádtam rajta nézegetni az állatokat kicsiként. :)
VálaszTörlésAmeli:) Tegnap jártam nálad, és az írásod, bár nem volt egyáltalán vidám témájú, mégis megmosolyogtatott:) Valahogy bármelyiket olvasom, mindig ezt a gyermeki örömöt érzem rajtuk, és ez jó:)
VálaszTörlésLátszik, hogy tegnap este szét voltam esve, tele van ismétléssel a második beírásom, na mindegy, ez már így marad:)
Feketetinta! Szeretnék Neked adni még egy kis "rágnivalót" Petőfi Sándor: Az ember c. versét
Mi nevetségesebb az embernél,
Oly kevélységben oly gőgben él
A világot fitymálja ajkai
S mintha az eget akarná szántani
Orrával oly magasra tartja fel.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember barátom, a Te életed.
Rohanva jő az idő, s elrohan,
Egyik kezében bölcsőd pólyája van,
S másikra koporsódra szemfödel
Kevély ember, miben kevélykedel?
S mit végezhetsz egy szempillantás alatt?
Hódítál népeket, országokat,
Hódítani csak gyávákat lehet,
S az uralkodás ilyenek felett
Dicsőség? ezt csak szégyellned kell.
Kevély ember, miben kevélykedel?
S ha dicsőséget szerzél, nagy nevet?
Veled hal meg, s a föld alá viszed,
Vagy, mint hű eb kísér ki sírodig,
S ott őrzi azt egy pár kis századig,
S előbb utóbb szomjan vesz el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Dicsőséged, neved maradjon! Hol?
A nép is elvész, melyhez tartozol.
Az ország, melyben most él nemzeted,
Tenger volt egykor, s újra az lehet.
S a föld is semmiségbe oszlik el.
Kevély ember, miben kevélykedel?
Feketetinta! Most értettem meg a kérdésed, hogy elolvastam Zsedelynek írt kommentedet. (ez egy ilyen nap, ma kissé későn reagálok mindenre). Igazából a vers azért fogott meg, mert tökéletesen leírja, hogy az ember már akkor elveszítette, vagy félredobta az alázatát a természettel szemben, ami azóta csak fokozódott. Hisz mit is teszünk? Kivágjuk a fákat és beépítjük az utolsó talpalattnyi földet, hegyoldalakat, sőt ma már a tengert is szupermodern épületekkel (mert pénzünk van rá, tehát megtehetjük). Állatokat veszünk háziállatnak, mert állatszeretők vagyunk és rabságban tartjuk őket, kiszakítva természetes élőhelyükről, megfosztva ösztöneiktől ivartalaníttatjuk őket, ne okozzanak kényelmetlenséget. És ez még a jobbik eset, hisz nem járnak úgy, mint azok az állatok, akik különböző testrészek potencianövelő hatása miatti hiedelem miatt ítéltetnek kihalásra.
VálaszTörlésUgye ismerjük a szlogent? "Mert megérdemled"
pfff. most jól telekommenteltem saját blogomat:))))
VálaszTörlésHehe, az egyáltalán nem gond! =) És bocsánat, amiért ilyen későn reagálok ezekre.
VálaszTörlésKöszönöm a rágni valót. Valóban az volt, elgondolkodtató szerintem. Nem tudom, hogy miért, de az jutott erről eszembe, hogy ha semmi sem örök, vagy legalábbis egy idő után minden megváltozik, akkor tényleg csak a pillanatokról szól minden? Vagy hatalmas butaság, ha minden egyes pillanatba szeretném belezsúfolni az örökkévalóságot?
Az állatokhoz szólnék annyit hozzá, hogy bár valóban elszakítjuk őket eredeti helyüktől, mégis, szerintem ameddig szeretjük, rendesen ellátjuk és gondozzuk őket, addig nincs ezzel semmi gond. Egészen odáig, hogy utódaik, vagy ők maguk az utcára kerülnek, és ki tudja, milyen szörnyűségekben van még onnantól kezdve részük... Sajnos az emberek terjeszkedése kiszorítja az állatokat és az egész természetet is. Nem hiszem, hogy ezzel tudnánk kezdeni bármit is... Ez szomorú. Bár, ha belegondolok, azoknak a szupermodern épületeknek a tetejéről lenézve biztos nem az. =) Talán ilyen az ember... Onnan már semmi sem érdekli a legtöbbet.
Köszönöm a hosszú válaszokat a hozzászólásomra.
Feketetinta! Igen, azt hiszem az egész élet a ....pillanatokról szól. A pillanatnyi örömökről, amit az ember szeretne örökkévalóvá tenni ezért belevési az emlékezetébe, hogy újra és újra át tudja élni, vagy legalább is felidézni azokat a perceket, amik elviselhetővé teszik a hétköznapok szürkeségét és enyhítik a másik pillanat fájdalmát, vagy csalódottságát. Így ebből a sok pillanatrészből lesz a kerek egész, az örökös körforgás, maga az életünk.
VálaszTörlés