Gyermekként imádtam hallgatni a felnőtteket, ahogy visszaemlékeznek az életük történéseire. Különösen nagyapám igaz meséit szerettem, aki mindig elbűvölt mikor a Dél-Amerikában elefánt gondozóként töltött éveiről mesélt, vagy éppen a háborúról egy-egy jó hosszú erdei kirándulás, vagy a falu szélén lévő kis tavacskán való csónakázás ideje alatt.
Visszagondolva a szüleim és a nagyszüleim életére, egy ideje azon rágódok, mennyi mindent elveszítettünk azzal, hogy ezt a modernkori életformát kaptuk. Nem, ne értsen félre senki, nem hiányolom sem a háborút, sem pedig ’56-ot a borzalmaival, nélkülözéseivel együtt. Ez nagyon jó, hogy számunkra már történelem. Ugyanakkor ennek a kornak a letűntével egyre kevesebbszer lehet találkozni igazi emberi összefogással, együttérzéssel, a másik ember örömének őszinte fogadásával. Nincsenek igazi nagy családok, hisz mindenki külön akar költözni, ahogy eléri a nagykorúság küszöbét. Mi szülők mindent meg is teszünk azért, hogy a köldökzsinór elszakadása minél zökkenőmentesebb legyen, ne érezzék még egy kicsit sem, milyen is az, mikor valami nincs. Ballagásra valamilyen jópofa kis kocsi, diplomaosztásra egy önálló lakás, természetesen bebútorozva. És egyszer csak azt vesszük észre, hogy csemeténk arca egyre kevesebbszer boldog. Elvettük tőle a lehetőséget, elvettük tőle azt, hogy megküzdjön valamiért, neki csak élni kell, élvezni az életet. Az álmokat felváltják az igények. Ma már nincsenek hősök, nagy tettekre kevés embernek van adottsága és lehetősége. A jóleső izgalom, a drukk megéléséhez befizetünk jó pénzért egy bunji jumpingra, egy vadvízi evezésre, vagy a bevállalósabbak részt vesznek valamilyen reality show-ban. Kell az adrenalin szokták mondani. Tényleg az kell, vagy maga a tudat, hogy képes vagyok valamire? Az önmegvalósítás időszakát éljük és ragaszkodunk is hozzá foggal-körömmel, ha akadály van félrerúgjuk, vagy eltapossuk. Az ego kiteljesedése nem bírja ki a házasság kötelékét, ma kapcsolataink vannak, amit röviden meg lehet szakítani mindenféle kényelmetlen hercehurca nélkül. Nem tudom hogy ez rosszabb-e, vagy jobb a 100 évvel korábbi elfogadott és megélt emberi normáknál, én mégis egyre többször kényelmetlenül érzem magam itt, ebben a modern kényelmes világunkban.
Azt hiszem ilyen rovid "ismeretseg" utan is kijelenthetem, hogy olyan hagyomanyorzo vagyok, mint talan Te , Kedves Lili:)es barmennyire is vigyazom a multat, de elefogadtam az ujat is, ami elfogadhato belole az en mertekeimmel, megis most ellent is mondok Neked.Leirtam mar masutt, a net eppen olyan csudajo tud lenni, mint rossz.Itt a blogban csak joval talalkoztam, igazi odafigyelo, egymasra figyelo, torodo emberekkel, akiket azt hiszem soha nem ismernek meg en sem, Te sem.Amit meg kulon szeretek ebben a formaban, hogy nem kenyszer , magad valasztasz, magad dontesz.
VálaszTörlésIgazodunk a valtozashoz, uj kozossegeket alkotunk mashogy es ha nem is megfoghato, vagy lathato, de megis hatarokat szakito, szo szerint.Annak meg kulon orulok, hogy megismerhetlek:)
A beirasod masodik reszevel abszolut egyetertek.
Kedves Ágnes:) Igazából, ez tényleg csak "kihallatszás" volt. Ültem a gép előtt, a gondolataim repkedtek kicsit (ami meg is látszik az írásomon, így utólag visszaolvasva) és ez lehet, hogy kicsit félreérthető volt. Nem azt mondom, hogy megszűntek TELJESEN az emberi érzések, összefogások, hisz jó példa erre a mostani árvíz és egyéb katasztrófák utáni együttmozdulások - ahol 3 napig a fiam is a gáton volt, amire nagyon büszke vagyok - , csak ritkulnak a mindennapokban. És ez tudom, hogy nagyon sok esetben a felgyorsult életritmusnak köszönhető. Néha azt érzem, hogy a napok, hetek forgószél gyorsaságával sodornak és jó lenne néha lassítani. Igen a net erre néha tökéletesen jó eszköznek bizonyul, egymással tudunk gondolatokat cserélni, anélkül hogy időt kellene szakítani a személyes találkozásra, beszélgetésekre. Nincsenek viták, max. , ha valakivel nem értesz egyet, nem kommentelsz, vagy nem veszel róla tudomást:)) és közben azt veszed észre, hogy a fenébe, megint elszalasztottál valamit, pedig már napok óta tervezed, hogy felhívod, megbeszéled vele személyesen, odafigyelsz jobban rá.... De itt van kéznél a net, és ez mégis kényelmesebb, legalább itt lazíthatok:) A hiány pedig ott van, egy idő után kidugja a fejét, és akkor jönnek a kihallatszások:))
VálaszTörlésGratulalok a fiadhoz, es ha kerhetlek nalam azt is ird le, ami nem tetszik:)
VálaszTörlésVelem szabad vitazni is, mert nincs annal jobb, ha valaki uj szempontokat vilagit meg.
Az irasoddal semmi baj nincs, es tudom mirol irsz.Viszont ugy elem meg, hogy a net nelkul pl, nagyon szuk korben mozogtunk es ido utan neha a levego is elfogyott, erre gondoltam, amikor azt irtam, hogy nem kotelezo.Ma , amikor olyan ritkan jon ki valakibol jo is a masik fele, pozitivum, ezert volt szamomra meglepo ez a blog vilag, itt csupa joval talalkoztam.Es lehet az is jo, ha valaki nem ert egyet, vagy biral.
Szep napot:)