2010. július 14., szerda

Három vers N.F. Dudás Erikától

 
Fénykép  – A nő

Az öregasszony
úgy áll félúton, tél és
tükör között, mint

riadt madár a
tavalyi fészek kusza
gallyait nézve:

ki volt, ki ezt a
mérhetetlen pusztítást
tette, mi végre?



Fénykép – A férfi

Úgy állt az öreg,
hogy mögötte a téli
kert lett a díszlet.

Nem szándékos a
beállítás, és ha jobban
megnézem a képet,

nincs is ott külön
kert és külön ember: csak
tél van, enyészet.


Az özvegy estéje

Ma még elvégez,
hogy holnap mi lesz, talány,
nem gondol vele.

Megfogja öreg
kapuja kulcsát, legyint,
és nem zárja be.

Magában beszél,
fákhoz szól már, füvekhez
a gyerek helyett.

Mert ma sem jön el,
tudja, de ha mégis, a
kapu nyitva lesz.
 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)