Fénykép – A nő
Az öregasszony
úgy áll félúton, tél és
tükör között, mint
riadt madár a
tavalyi fészek kusza
gallyait nézve:
ki volt, ki ezt a
mérhetetlen pusztítást
tette, mi végre?
Fénykép – A férfi
Úgy állt az öreg,
hogy mögötte a téli
kert lett a díszlet.
Nem szándékos a
beállítás, és ha jobban
megnézem a képet,
nincs is ott külön
kert és külön ember: csak
tél van, enyészet.
Az özvegy estéje
Ma még elvégez,
hogy holnap mi lesz, talány,
nem gondol vele.
Megfogja öreg
kapuja kulcsát, legyint,
és nem zárja be.
Magában beszél,
fákhoz szól már, füvekhez
a gyerek helyett.
Mert ma sem jön el,
tudja, de ha mégis, a
kapu nyitva lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm a látogatásod, remélem jól érezted magad és visszatérsz:-)