Te ki vagy, kérdezte tőlem egy három év körüli kisfiú. Megmondtam neki a nevemet. Fejét rázva tiltakozott, hogy nem a nevem érdekli, hanem az, hogy én ki vagyok. És így tovább. A foglalkozásom, a családi szerepem, a nemem, a szabadidős tevékenységem ... semmi sem volt elég neki. Ki vagyok? Anya? Háziasszony? Író? Kertész? Valakinek a valamije? Nem ezek érdekelték. - Te ki vagy, azt mond meg, hogy te ki vagy! - ismételgette makacsul. Apja már restelkedve vonszolta volna el, és én is indulni akartam, amikor bevillant valami: - és te tudod, hogy te ki vagy? - kérdeztem vissza a kicsi embernek. Fülig szaladt a szája, és azonnal válaszolt is: - Hát én én vagyok!
És én? Én is én lennék? De az is lehet, én már régen nem is vagyok, nem látszom a sok rám rakódott szerep mögül
Itt találod meg Őt, ha többet szeretnél olvasni tőle: (F) Ruzsinka
Kedves Lili, nagyon meglepett a bejegyzésed, és köszönöm szépen!!!!! Éppen tegnap kezdtem megjegyzést írni a bejegyzésedre, de mivel más elfoglaltságok akadályoznak, hogy egész ésszel jelent tudjak lenni, inkább töröltem. És az érdekes, arra gondoltam, a te bejegyzésedre a saját blogomban reagálok :))))) Erre itt van ez, fordítva! Most kicsit még szüneten vagyok...
VálaszTörlésSzép napot!
Jó pihenést:)
VálaszTörlésÖrülök, hogy olvashattam....közel áll hozzám ez az érzés-világ.)
VálaszTörlésKöszönöm Lili....
Kedves Málna! Engem is megfogott a stílusa, mondanivalója. Mindig találok az egyszerűen, melegen megfogalmazott verseiben, írásaiban mély gondolatokat.
VálaszTörlés