Legyen neked is bíbor kalapod:))

A NŐ:

3 évesen: Amikor tükörbe néz, egy királynőt lát.

8 évesen: Amikor tükörbe néz, Hamupipőkét látja.

15 évesen: Amikor tükörbe néz, egy rémséget lát. (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!)

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" – de mégis úgy dönt, azért még kimegy az utcára.

30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, ezért így megy ki az utcára.

40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör"- ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.

50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja, és oda megy, ahova akar.

60 évesen: Tükörbe néz, és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.

70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát, és élvezi az életet.

80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.

Úgy döntöttem, hogy nem várok 80 éves koromig, hanem még ma megragadom azt a bíbor kalapot:)

Hobo Blues Band - Vadászat - Hajtók dala

F. Villon - Faludy György: Ballada a senki fiáról

Mint nagy kalap borult reám a kék ég,

és hű barátom egy akadt: a köd.

Rakott tálak között kivert az éhség

s halálra fáztam rőt kályhák előtt.

Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,

s szájam széléig áradt már a sár,

utam mellett a rózsák elpusztultak

s leheletemtől megfakult a nyár,

csodálom szinte már a napvilágot,

hogy néha még rongyos vállamra süt,

én, ki megjártam mind a hat világot,

megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,

ruhám csupán egy fügefalevél,

mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,

mi sem sötétebb nékem, mint a dél.

A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,

ahogy a temetőkben nevetek,

enyém csak az, amit a sárba dobtam,

s mindent megöltem, amit szeretek.

Fehér derével lángveres hajamra

s halántékomra már az ősz feküdt,

és így megyek, fütyülve egymagamban,

megáldva és leköpve mindenütt.

A győztes ég fektette rám a sátrát,

a harmattól kék lett a homlokom,

s így kergettem az Istent, aki hátrált,

s a jövendőt, amely az otthonom.

A hegytetőkön órákig pihentem

s megbámultam az izzadt kőtörőt,

de a dómok mellett fütyülve mentem

s kinevettem a cifra püspököt:

s ezért csak csók és korbács hullott árva

testemre, mely oly egyformán feküdt

csipkés párnák között és utcasárban,

megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs borom, hazám, se feleségem

és lábaim között a szél fütyül:

lesz még pénzem és biztosan remélem,

hogy egy nap nékem minden sikerül.

S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,

a palotákat megint otthagyom,

hasamért kánkánt járnak már a férgek,

és valahol az őszi avaron,

egy vén tövisbokor aljában, melyre

csak egy rossz csillag sanda fénye süt:

maradok egyszer, Francois Villon, fekve -

megáldva és leköpve mindenütt.

Gyurkovics Tibor: Apám - anyám szerelme

 

Anyámnak szép írása volt,
akár a menüett,
úgy kanyarította alá
a kecses betűket,
keringtek és lebegtek
és perdültek, mint a tánc,
apámra kacskaringatón
fonódott így a lánc.

Anyám azt mondta: nem jöhet,
mert fél, nem szereti,
apám azt írta: mindenét
fölajánlja neki.
Anyám azt írta: nem lehet,
apám azt, hogy muszáj,
és röpködtek a levelek
és suttogott a száj.

Anyám mindig ellenkezett,
azt írta, hogy ne, ne!
Apám a levelek között
csak fuldokolt: te, te!
Forogtak, lengtek a betűk,
kulcsoltak, mint a lánc,
és így lett egyre szabadabb
és szédítőbb a tánc.

Wolf Kati: Szerelem miért múlsz...

 

 

Emlékedre

A honvágy szívet megdobogtató érzése akkor is jelen van, ha nem szeljük át az óceánt. Vágyunk vissza a gyermekkor felhőtlen boldogságába, oda ahonnan indultunk. Kirepülünk a fészekből az új környezetbe, mert elvágyunk és örökké visszavágyunk. Közben sok-sok hatás ér bennünket, új emberek, új környezet, új érzések. Változunk és ugyanakkor változik a "fészek" is, de még mindig jó, fájdalmasan jó érzés visszavágyni. Még csak a közelében vagyunk, de már erősebben dobog a szívünk, mert még mindig van kihez "hazamenni". És egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor az otthon ölelő karjai helyett a gyász tanácstalan hideg csendje fogad. Zavarodottan keressük a régi érzést, újra és újra próbáljuk átélni, de soha többé nem lesz ugyanaz. Akkor föleszmélünk és az új fészek felé fordulunk, nekünk ott kell a meleget biztosítani. A régit egyre ritkábban látogatjuk, nincs miért. Egyszerre egy újabb fájdalom nyilall belénk és torkunk azért szorul össze, mert már nem vágyunk vissza, örökre elveszítettünk valamit, ami már csak a szívünkben él. 

Gary Moore emlékére

Ady Endre: Félhomályban

Ott ültünk némán, édes félhomályban,
Te elmerengve s égő vágyban én.
Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,
Titok maradt az, szívünk rejtekén.
Talán a múlt viharzott át előtted
S előttem halkan tűnt fel a jelen...
...Neked talán már bántó, kínos álom
S nekem már kínos vágy a szerelem...

Hidd el, mi csupán csaljuk a világot,
Arcunkon is hazug az ifjúság,
Én nem török le illatos virágot
S neked sem kell már soha mirtusz-ág.
Én az álmod szeretném visszahozni,
Te tán szívembe vágyat oltanál -
Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:
Köztünk a múltnak tiltó romja áll!...

II.

A szívedből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívembe...
Egyedüli kincs tetőled:
- Amit adhatsz még nekem -
A szívedből egy-egy sóhaj...

A szívemből egy-egy sóhaj
Átnyilallik a szívedbe...
Oly kevés maradt a múltból...
Amit néked adhatok:
A szívemből egy-egy sóhaj...

III.

Ne vádoljunk senkit a múltért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már... mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.

Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyít minden bánatot...
Leolvasom sápadt arcodról
A rád erőszakolt hitet
És megdöbbenve sejtem, látom,
Hogy nem hiszel már senkinek!...

IV.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Mi is tudtunk még hinni valaha.
Ami hevünk volt, mind elfecséreltük
S ami hajnal volt, az most éjszaka.
Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal
Hamvadsz el lassan, némán, egyedül,
Én meg, szakítva emberrel, világgal,
Bolyongok árván, temetetlenül.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,
Magasba vont és így - a porba vitt.
Megnyugvás útját epedve se leltük,
Szívünkből végképp elszállott a hit...
...Olyan a színpad, mint a lant világa,
Kifosztja lelkünk s lelket mégsem ad -
A boldogságért küzdtünk, mindhiába:
Boldognak lenni nekünk nem szabad!.

V.

Nem jó kép itt az »őszi napsugár«,
Mit mi érzünk, nem késő szerelem.
A szerelem nem szánalomra vár
S te szánalomból érzel csak velem.
Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet...
De végzetünkkel mindhiába küzdünk: Nekünk e g y ü t t még halni sem lehet!...

Tánc

Salomé

Az elmúlt nyáron volt szerencsém ellátogatni a Marosvásárhelyi Kultúrpalotába. Az ott őrzött műalkotások gyönyörűek, és nagy élményt jelentett ennyi szépséget megtapasztalni egy helyen. Az összes közül mégis egyet emelnék ki, és szeretnék bemutatni, ami  lenyűgözött. És hogy miért vártam vele eddig? 

Szégyellem, de  elfelejtettem az alkotó nevét. Azóta is próbáltam rákeresni mindenhol, de nem akadtam a nyomára Salomé megfestőjének nevére. Nagyon sok Salomé festményt megnéztem, világhírű művészek munkáit, mint Leonardo, Tiziano, és  Caravaggio,  és még nagyon sok ismert és kevésbé ismert festő alkotását. Lehet, hogy most sokan szentségtörőnek tartotok, de bevallom egyiket sem találtam olyan kifejezőnek, mint a Marosvásárhelyen látott Salomét. 

Kérlek, ha tudod ki festette ezt a képet, írd meg nekem, nagyon megköszönöm. 

És íme a kép! 

Láttál már festményen ilyen őrült gonoszságot kifejező szemeket? 

Éder Gyula:  Salomé

 Juhász Gyula: Salomé

Illatos füstöt ont a thujafa
És balzsamát árasztja Gileád,
Zokog az üstdob s tuba panasza,
Lágy fény kúszik a mennyezeten át.

Nagy négere vállán pihen feje
- Künn hozsannát kiált a csőcselék -
A bíborkárpit megremeg bele
S ő álmatagon lehajtja fejét!

- "Új gyönyör tűzcsóvája kell nekem,
Vesszenek a régi mámorok!
János feje kell! A szép idegen!

Érette dalolok és táncolok.
Arany tálon, úgy hozzátok nekem!"
Jön a fej. S vér és vér a szőnyegen!

Blogger játék

A blogok világát elég sokáig elkerültem, valahogy úgy voltam vele, mint a kereskedelmi adók műsoraival. Mikor megismertem egyet, rá kellett jönnöm, hogy néha én sem  vagyok kivétel az átlagember buta előítéleteitől.  Az egyszerű, legtöbb esetben névtelen emberek rengeteg értéket halmoznak fel oldalaikon, színesítve saját maguk és a látogatóik hétköznapjait. Szóval rá kellett jönnöm, a blog igenis lehet életképes és szeretni való:). 2009 nyarától engem is elkapott ez a "betegség", aminek a "szövődményei" eddig csak kellemes tüneteket okozott számomra. Amellett, hogy kellemes időtöltés már maga a blog készítése is, megismerhetjük sok-sok ember gondolatát, érzésvilágát, amiből talán építkezni is tudunk, elgondolkodunk, néha könnyezünk, máskor jókat kuncogunk.
Ez a kis játék, melyben újra részt vehetek is azt erősíti, hogy jó egy ilyen "kis" társaság tagja lenni. Egymásnak akár ismeretlenül is apró örömperceket szerezni, mint most is, a blogolók egymás közötti díjazásának játékával. Ezt a játékot lehet örömmel-, lehet fanyalogva fogadni, de mindenképpen az egymásra figyelésnek  egy olyan apró jele, ami kell, ami jó:). A napokban négy  kedves blogoló társam lepett meg díjjal,

Greti 

ÉdesMindegy  

carpe diem

és monik

amit itt szeretnék megköszönni nekik. Jól esett a lelkemnek a figyelmességük. Kedvenc blog díjjal

és Kreatív blogger díjjal ajándékoztak meg. 

Ezeket a díjakat lehetőségem van továbbadni pár embernek, amit örömmel teszek és remélem ők is elfogadják és részt vesznek a kis játékunkban.

Erika Nagy Farkas Dudás három blogot készít, melyben főként saját írásait és fotóit jeleníti meg. Hogy mennyire kreatív, erről árulkodnak munkái.  Írásait már korábban ajánlottam látogatóimnak, kedvenceim között tartottam számon és örülök, ha most ezt így is megerősíthetem. Szívesen átadnám mindkettő díjat számára, ha elfogadja.

Lynn Dyline izgalmas, szórakoztató írásait szeretettel ajánlom. Nekem mindegyik olvasása élmény volt, ezért egy kedvenc blog díjat szeretnék neki virtuálisan átnyújtani.

Vágyálom;..versek..képek..idézetek..ismert,és kevésbé ismert szerzőktől... Daphne igényes verses blogja, klasszikusokon kívül rengeteg kortárs költő írását jeleníti meg. Érdemes hozzá ellátogatni.

Ötödik Sally versei igazi különlegességek számomra. Remélem írásai valamikor könyv formájában is elgondolkodtatják olvasójukat.

Napébresztő írásaiban sokunkat érdeklő témákat fogalmaz meg. Mikor hozzá ellátogatok, kellemes nyugodt környezetben találom magam, ahol jól esik - néha szavak nélkül is - gondolatokat cserélni.

Mindkét díj elfogadásának feltételei vannak, de most a Kreatív díj feltételeit ide nem írnám le, mivel már kétszer megtettem ezt. Így kérlek Titeket, hogy itt
http://fanny-onewayticket.blogspot.com/search/label/Kreat%C3%ADv%20d%C3%ADj
nézzétek meg a feltételeket, ha elfogadjátok tőlem a díjat.

A Kedvenc blog díj feltételei:
1.- Írj egy bejegyzést, amelyben kiteszed a Liebster Blogképet,és másold be ezt az útmutatót!
2.- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét,
3.- Ezután gondolkodj el, melyik 3-5 blog, amelynek továbbítani szeretnéd, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd egy hozzászólásban a jelölésről,
4.- Tehetséges, kezdő blogolókat részesítsd előnybe, ne olyanokat,akiknek több mint 100 követőjük van.

Fogadjátok szeretettel, kellemes időtöltést.

Életkoktél

Lássunk tisztán, ..... hát elő a mérleg!

Ebben egy kanál méz, s láz, mi éget,

A másikban a kell fanyarsága, apróra tört jégtáblák

és egy cseppnyi méreg.

Rázd össze az egészet, így lesz egy elegáns koktél, 

a neve:            Élet. 

Itt egy szívószál, .... kéred?  

Márai Sándor: Füves könyv – Önmagamról

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

Az út az, ami boldoggá tesz (A Békés Harcos útja)

Michael Nyman - The Promise

Kovács Erika: Csak egy szó

Ó hogy nem fulladtál meg soha
a ki nem mondott szótól

egy szó
ami bevilágít minden sötétbe
fényt adva vak szemeknek

egy szó kellett volna
csak egy szó: szeretlek...

és benső gyermekem
nem halt volna meg
veled

de én feltámasztalak
önzésem erejével
hogy elvegyem a szót

ébredj anyám
ordítsd felém  - legalább egyszer -
mert megfulladok

nélküle...

Francois Villon: Ellentétek ( Ford: Szabó Lőrinc)

  Szász Endre: Villon mester

 

 

Szomjan halok a forrás vize mellett;

Tűzben égek és mégis vacogok;

Parazsas kályhánál vad láz diderget;

Hazám földjén is száműzött vagyok;

Csupasz féreg, díszes talárt kapok;

Hitetlen várok, sírva nevetek;

Az biztat, ami tegnap tönkretett;

Vig dáridó bennem a bosszúság;

Úr vagyok, s nem véd jog, se fegyverek;

Befogad és kitaszít a világ.

 

Nem biztos csak a kétes a szememnek

S ami világos, mint a nap: titok;

Hiszek a véletlennek, hirtelennek,

S gyanúm az igaz körül sompolyog;

Mindig nyerek és vesztes maradok;

Fektemben is fölbukás fenyeget;

Van pénzem, s egy vasat se keresek,

És reggel köszönök jó éjszakát;

Várom, senkitől, örökségemet;

Befogad és kitaszít a világ.

 

Semmit se bánok, s ami sose kellett,

Kínnal mégis csak olyat hajszolok;

Csalánnal a szeretet szava ver meg,

S ha igaz szólt, azt hiszem, ugratott;

Barátom, aki elhiteti, hogy

Hattyúk csapata a varjú-sereg;

Igazság és hazugság egyre-megy,

És elhiszem, hogy segít, aki árt;

Mindent megőrzök s mindent feledek:

Befogad és kitaszít a világ.

 

AJÁNLÁS

 

Herceg, kegyes jóságod lássa meg:

Nincs eszem, s a tudásom rengeteg.

Lázongva vallok törvényt és szabályt.

S most mi jön? Várom a pályabéremet,

Mert befogad s kitaszít a világ.

 

Ha fáradt vagy......

Kicsit fáradtan jöttem haza az egész napos zsongásból. Talán  ez a több napja tartó ködszitálós szürkeség is nyomasztja az emberlányát, de kitoltam a lehangoltsággal. Készítettem egy finom forró capucinot és meghívtam Norah Jones-t és Leonard Cohent, töltsenek velem egy fél órát. Mit mondjak....  hármójuk társaságában kellemesen ellazultam és jókedvre derítettek. Próbáld ki, hátha Neked is bejön:-))

Szabó Lőrinc: Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,
csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,
csak egy kicsit próbáltam igazi
szeretettel szólni, segíteni,
csak ép elkezdtem, s máris visszavág
s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak ép elkezdtem? Gondoltam: ez az
ember erős, az egyetlen igaz,
ez az egyetlen, aki keresi
és elbírja és hasznát is veszi,
hasznát annak, amit mindenki tud
s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy hogy szeretem,
hogy megtisztítom, megkétszerezem
az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,
s arra, hogy ő maga kért, biztatott,
ő akarta? És szólni kezdtem? És
egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,
hogy az igazat ő se bírja el,
és hogy az elszánt hízelgő, aki
a háta mögött csak kineveti,
az nemes neki, az bölcs, az barát,
én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb? Mi lelt? ? förmed reám,
az árulóra, s látom, az agyán
hogy ömlik el a fájó, megriadt,
tiltakozó s gyanakvó indulat:
Mi lelt? Már te is?? ? és szavain át
szinte robban a sértett hiuság.

Borzadva nézek a szemébe, és
mosolygok és dadogok: Tévedés,
félreértettél? És már hazudok,
hazudok neki, csűrök-csavarok:
mentek valamit, őt és magamat
és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

Ismerős arcok: Nélküled